dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)
Telepy Katalin: Telepy Károly ifjúkora. Naplótöredéke 1848—49-ből
arabs lovakon. így tehát holnap aligha csata nem lesz, mert a seregünket Abrány és Harsány alatt tanáltam, kik egész nyugodtan táboroztak." így nem akart a városban sokat időzni, útnak indult Diósgyőr felé. Érdekes leírás következik a naplóban arról, mint sikerült három nap múlva Tardonára hazaérkeznie, június 29-én. 25 Naplójában több ízben említi, hogy meglátogatta. Egressyéket Kápolnán, s a „jó Etelkával" elbeszélgetett. Egressy Gábor és családja itt tartózkodott ebben az időben, Etelka pedig, akihez Petőfi Sándor az ismert szép költeményt írta, később Károly felesége lett. A nyarat Tardonán és Miskolcon tölti. Megemlíti, hogy ez idő alatt egy barátja részére napló allegóriákat fest. Olykor Sennyére látogat, közben lefesti az időközben megérkező édesapját. Az arckép az 1905-ben rendezett műcsarnoki gyűjteményes kiállításon még szerepelt. 1849. szeptember végén ismét betegeskedik. November 4-én ezt írja: „Festői pályám negyedik évének évnapján először felkeltem." Alig lábbadozott fel, Miskolcra, majd Pestre utazott. 18-án hírt kap anyja haláláról. így rövid idő alatt a két legjobban szeretett nőtől kellett búcsút vennie, mivel húgát röviddel azelőtt veszítette el. November végén visszatértek Miskolcra: „Miskolcra mentünk a gyorskocsin, siettünk megboldogult anyám sírját meglátogatni." December első napjaiban pedig már ismét Pestre tértek vissza. Telepy Károly 21 éves volt ekkor. Művészi ambícióival tehetsége tudatában természetesen a továbbjutás problémájával foglalkozott. Ez azonban a szabadságharc bukása utáni időben igen sok nehézséggel járt. Az itthoni továbbképzés úgyszólván lehetetlen volt. így a fiatal nemzedék érdeklődése tanulmányai folytatására külföld felé irányult. Telepy Károly számára is végül lehetőség nyílt, hogy előbb Münchenben, majd Velencében és Rómában tanulhasson, majd 1860-tól idehaza folytatta munkásságát. Tanulóéveivel azonban egy további részletes dolgozat keretében foglalkozom. Telepy Katalin JEGYZETEK 1 Az okmány dédunokájánál, Dr. Plank Bellánál vau. 2 Családi hagyomány 3 Vasárnapi Újság 1887 39. sz. 649 oldal, 648 oldalon arckép. 4 Bayer József: A magyar játékszín története 581. oldal. 5 Budapesti Közlöny 1868. augusztus 2. 6 Dédunokájánál, Dr. Blank Bellánál 7 Olaj, vászon 46,3x59,5 cm. lelt. sz. 3846. jel/,, jobbra bekarcolva: „fest, Telepy György 1852". 8 Lyka Károly: Magyar Művészet 1800—1850. 9 Művészet 1903. 347. oldal. 10 Vízfestmény a Nemzeti Színház kiállításán Höllrigl rendezése. 11 A szerződés dédunokájánál, Dr. Plank Bellánál van. 12 Honművész 1832. 2. 234. oldal és 331. oldal. 13 Utolsó felléptekor társai ezüst serleget nyújtottak át neki, emlékfelirattal. A serleg dr. Plank Bellánál. 14 A levelet Törökfalvi Papp Zigmond nyűg. járásbíró írja Nagybányáról 18ÍI2. szept. 9-én. (Kovacsics Gyuláné birtokában) és így szól: Kedves Károly öcsém, a kis göndörhajú fiúból jeles mű\ész Int. akinek apjához 1838. évi szeptember végén atyám engem kosztba adott, mint egyetemi tanulót, hogy egyszersmind a rajzban és festésben oktatást nyerjek az iskolai órákon kívül. Az ötpacsirtautcai lakásra jól emlékszem. Az utcára nagyobb szoba volt és egy mellékszoba, hol édesatyja szokott festegetni. Mi ketten, már és a kosztos és maga a szőkehajú gyermek az udvar felőli szobában voltunk elhelyezve... Mindig édesatyja háta mögött ültem, amikor festett. Ksténkint édesanyja vitt magával a színházba, a harmadik emeletre. A festő- és színművészetben első benyomásokat és előszeretetet az Ön szüleinek köszönhetem és mindig elfoglalt rendes családi életüknek azt, hogy nem csavarodtam utcákon és kávéházakban. Lássa édes Károly öcsém e visszaemlékezés ösztönzött arra, hogy midőn a nagybányai vasúti pályaháznál találkoztunk néhány percre, megöleltem." 15 Telepy Károly unokájának, Dr. Kovacsics Gyulánénak tulajdonában. 10 TelepV Károlv unokájának, Dr. Kovacsics Gyulánénak tulajdonában. 1311 Lyka K.: Magy. műv. 1800—1850-ig. 17 Telepy Károly unokájának, Dr. Kovacsics Gyulánénak tulajdonában. 18 Viszont ennek az adatnak hitelességét Barabás önéletrajzában talált néhány sor igazolja. „Lerajzoltam Görgey Arthurt, aki fiamnak, Elemérnek keresztapja volt. Fiam január 26-án született, de csak a vár bevétele után május 29-én kereszteltük meg. 10 Magyar Nemzeti Galéria gralikai ostály, lelt. szám.. 19a 43x37,0. V jelz. j. 1. Telepy K. (Dr. Kovacsics Gy.-né tub). 20 Gerszi Teréz: A magyar kőrajzolás története 283. lap. 46. kép. Wallsel Ágost Frigyes: Stancsics Mihály kiszabadítási diadalmenete. 21 Unokájának, Dr. Kovacsics Gyulánának birtokában. 22 Erről Amália lányának egyik leveléből értesülünk (Dr. Kovacsics Gyuláné birtokában,) amelyet 1849 januárjában Pestről írt Tardonára. ,,A várva várt levelet 29-én vettem. Ürömöm úgy hiszem nem kell említenem, csak az az egy fáj, hogy édesanyám nem bízik bennem. Ha el találna is esni jó atyám, mitől meg fog bennünket Jóistenünk őrizni, hát miért nevelt magának két gyermeket. azért-e, hogy hálát lanok legyenek? .. . Szegény Károlynak betegsége nagyon megszomorított és, hogy édesanyám is beteges... A bácsi részt vett sorsunkban, megilletődve olvasta édesanyám levelét, és sajnálja, hogy Károlyt nem hozta el, mert ott betegen még az ellenség utoljára őt is elveszíti." 23 Naplója unokájának, dr. Kovacsics Gyulánénak tulajdonában. 24 Erről előbbiekben volt szó. 1. 18. jegyzet. „Olvastam apám levelét és Máli elvesztését".
