dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)
Telepy Katalin: Telepy Károly ifjúkora. Naplótöredéke 1848—49-ből
szép a művészetre ne emlékeztetett volna. . . Meg kell vallanom, hogy a fantázia az, amely szellemi életünket teremtő erővé ösztönzi... A fantázia az emberrel szülétek és ez oly kincs, melyet a természet fukar keze nem minden ember kebelébe tesz le. . . Vajon elég-e a természet ajándéka arra, hogy a fantáziadús kebel ujjakat szüljön, meg kell győződnöm, hogy nem elég. . . Egyedüli eszköz a természetbeni búvárkodás, hozzájárulván azon tapintat is, mely által a festői szépet a természetitől meg tudja különböztetni. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy már eddig is volt erről némi fogalmam. Mert fel tudám fogni a vadon erdő bérceiben a kedveset, föl tudám fogni a haragos ég villámaiban és a szélvész hozta terhes felhők záporaiban a festői szépet, s gyönyört találtam a kedves virágokkal bevont völgyekben, a fák szép lombozatában, a holdfényétől megvilágított tájban. Lelkem a szunnyadó természetben keresé mi a festői szép." 23 A későbbi tájképfestő természetszeretete már itt megmutatkozik, igazi romantikus szemlélettel ragadva ki a hatásos elemeket a természet változatos, kifogyhatatlan tárházából. 1848. augusztus elejétől állandóan betegeskedik, amint naplójából megtudjukés csak 1849. december közepén gyógyult fel teljesen. Valószínűleg valamilyen váltólázas betegség támadhatta meg, mert a napló tele van a lázas fantázia képeivel. Néha itt-ott egy-egy megjegyzést találunk egészségi állapotáról is. így ír pl. április elsején 1849-ben: „Agylázam újra bekövetkezésétől rettegek." Majd április 16-án két szóval jelzi a betegség jobbrafordulását: „B elégségemből fellábadoztam " Érdeklődéssel kíséri a politikai eseményeket, s azokat naplójában megörökíti. így május 5-én a következőket: olvashatjuk: „Históriai nevezetességű nap. A Magyar Függetlenség közhírré tétele minden emberre egyenként nagyszerűleg hatott, mindamellett, hogy az ünnepélyhez képest a történet sokkal nagyobbszerű volt. Ritka arcot látott az ember, ki valami megelégedés nagyszerű vonásaival ne lett volna felékesítve." Május 14-én fontos eseményről értesülünk: „Ma eskették fel Kossuth Lajost kormányzónak." Június közepén Pestre indult barátaival, Nagy Sámuelokkal. Nagy várakozással tekint az utazás elé. Izgatottan várja, hogy az ostrom alól felszabadult Pestet, apját, rokonait, ismerőseit újból láthassa. Június 15-én érkeztek meg. Nehezen jutottak szálláshoz, mert az ország minden részéből utaztak fel a vidékiek a felszabadult Pestet megtekinteni és az ott rekedt rokonságot meglátogatni. Élményeiről így számol be: „Június 1?. vasárnap. Édesatyámmal átmentünk a Budai Vár romjait megtekinteni. A golyóktól megrongált bástyák, a nagy földhányás, mellyel a kapu volt megerősítve s melynek már csak a nyomai látszanak a falon, a nádori lak leégett romjai, az ágyútelepek kideszkázott és felemelt helyei, mely a bemenéstől balra esett, a katonai őrtanya háta megett, ahonnan is a mieinkre ágyúztak, az új országos épület ós a fegyvergyár megrongált falai, melyet a magyar bombadarabok meglyuggattak, az udvari istálló leégett, füstös falai, a rés, honnét a mieink a városba rohantak, szóval minden bástya, rom, minden düledék és kőhalom, mint büszke szellemek, a nemzet dicsőségét mosolyogták. A Vízivárosnak a vár alatt levő része egészen leégve, utcái néptelenek és puszta falai magukra hagyatván azt hívem, hogy e város rész ki vagyon halva, de hála az Égnek, csalatkozám. A nemzet megtörhetetlen szelleme lebegett a romok felett. A nép nem fájlalta szenvedéseit, nem panaszolta kárát, hanem tombolt örömében, és kinek maradott még pár fillérje, azon is nemzeti lobogót és zászlókat vásárolt, hogy tűzfalainak fennálló ormait és ég felé nyúló puszta kéményeit azzal díszíthesse. Nem lehetett senki ajkáról a kárvallás keserű szavait hallani, mert mindenki jól tudá, hogy ott nem veszthetett egyes sem éltet sem vagyont, vagy legalábbis nem lehet veszteségnek mondani, amelyen a nemzet dicsősége, vagy élete van megvásárolva." Másnap azután Pestnek minden nevezetesebb romját felkereste. Meglátogatta Barabást, 24 felkereste Glantz Gusztáv üzletét, ahol akkoriban a legjobb festőszereket lehetett vásárolni, s kiegészítette festő felszerelését. A napot a romok szemlélésére akarta felhasználni, de mivel munka elvállalására szólították fel, egész napját a rajzasztalnál töltötte. Másnap, június 22-én jókor reggel már a képviselőház termének romjait rajzolta, de a sok ácsorgó, „kandi" néptömeg miatt kénytelen volt ezt abbahagyni. Estéit a színházban töltötte. Június 24-én megtudta, hogy útitársaival másnap indulnak vissza Tardonára. így az utolsó napot a budai romok megtekintésére fordította. Másnap társaival valóban útrakeltek. Június 28-án Kövesdre értek. A körülményes és nem veszélytelen utazásról bőségesen beszámob A napló egyik oldalán ezt olvassuk: „Az útban mindenütt magyar katonaságot találtunk, Kövesd pedig egészen telve. Itt a négy útitárs elpártolt tőlem, megunva a keserves vándorlást. Délután elindultak a rossz lóbőrbe burkolt csontok és hét órára Miskolcra bevittek. Alig tolta le a kocsi a rossz lovakat a forgóhídról, már csakugyan bevalósultnak látszott a hír, amit az utcai gyerekek kezdtek fennszóval hirdetni, az utcán szemközt csakugyan kozákok lépdeltek előre szép
