dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Szíj Béla: Berény Róbert életútja gyermekéveitől a berlini emigrációig

Anna tervezte Bartók 4 sirató énekének címlapját. Czigány Dezső több esetben megfestette Ady Endrét, Pór Bertalan kiállításán (1911-ben a Könyves Kálmán Kiállítóhely iségben) Ady ünnepséget rendeztek, ahol maga a költő is jelen volt. Végül tudunk arról, hogy Bartók Béla a Nyolcak egyik kiállítását megnézte, és ott ismerkedett meg személyesen Ady Endrével. Természetesen még nagyobb volt az a kör, amelyik nem értette meg az egyetemes és ezen belül a hazai fejlődés új követelményeit. Idegennek, érthetetlennek, sőt veszélyes túlzásnak tekintették a Nyolcak minden új gesztusát. A legkonzervatívabb akadémikus és reprezentatív vonal mesterei és esztétái, kiváltképp Tisza István ellenszenvvel támadták azokat a törekvéseket, melyek a Nyolcak munkásságában sűrűsödtek legpregnánsabban. Úgy érezték, hogy ezek munkássága kihívás begyepesedett szépérzékük ellen, emellett és főleg azért, mert a tematikailag egyáltalán nem politikus művek kifejező jegyeiben nagyon is sok politikát láttak. Olyan szemléletet, mely tagadja az akkor fennálló kormányzati, társadalmi, művészeti stb. rend normáit, nyomasztónak találja azokat és szabadulni kíván tőlük. De nemcsak a szélsőségesen konzervatív irány ellenezte őket és az általuk képviselt új képalakító koncepciókat, hanem a haladottabb irány, az impresszionizmus és festőileg oldott naturalizmus képviselői is. így történhetett, hogy az Új Idők kritikusa ironikus hangon írt róluk.

34 Ez nemcsak stiláris kérdés volt, hanem világnézeti is. Végül az a körülmény, hogy a sem az ócsárlókhoz, sem a dicsérőkhöz nem tartozó Ignotus fenntartással írt róluk s bennük egy „új akademikusság" megszületését látta, szintén világnézeti kérdés volt.

35 A liberális Ignotus minden irány szabad érvényesülését hirdette, a Nyolcak viszont tagadták az előttük járó naturalista, impresszionista törekvéseket. Az 191 l-es kiállításon Berénynek negyvenkilenc olajfestményét, ezenkívül nagyszámú grafikai anyagát mutatták be. Az 1906 és 1911 közti évek termékenyek lehettek, mert 1906-ból tíz, 1907—8—9. évekből öt-öt, 1910-ből tizenöt mű szerepelt, nem számítva a grafikai anyagot.

38 Szorosan ebben az időben készültek a most elemzésre kerülő művek. Az Akt (5. kép) Berény koloritjáról ad ismertetést.

37 Ultramarinkék és ennek fehérrel világosított változata adja a hátteret. A test legvilágosabb felületein főleg nápolyi sárgát találunk és az árnyékolást a kadmium, narancs, krómoxid, terrasiena, krapplakk változatai adják. A Kompozíció (6. kép) volt talán a kiállítás egyik legvitatottabb képe.

38 Horizontális középtengelye felett vaskos felhők előtt élesen tagolt domboldal húzódik. Fent a dombtetőn égnek emelt karokkal egy lineáris elemekből szerkesztett, mégis dinamikus figura halad. A középtérben három női akt piramidális elrendezésben. Végtagjaik akár mozgásban vannak, akár szorosan a törzshöz simulnak, egyformán a test tömegegységét hangsúlyozzák. Szembenézve baloldalon egy hatalmas fekete figura hajol a kép széle irányában. A figura és dombtető ívelt vonala nagy kompozíciós feszültséget ad. A merész elvágások s a nagyvonalú felépítés fiatalos bátor koncepcióra vallanak. Kereveten fekvő nője

39 (Nagy Akt) (7. kép) szintén ez időből való, szerkezete kevésbé zárt. Érdekességét a fej, a törzs, a lábak gondosan mérlegelt elhelyezése, valamint mozgás-, illetve egyensúlyhelyzetének megteremtése adja. Matisse korai, századelejei piktúrájával rokon. Ez az összehasonlítás kínálkozhat a következő, Kis fiú e.

40 képnél is. (9. kép) A sötét és világos tónusok határozott ellentéte, a figura szigorú vertikálisa, a diagonálisok merész szerepeltetése Matisse vagy a Fauves-ok képalakító módszereit juttatják eszünkbe. Cilinderes önarckép-én

41 (8. kép) a formákat körülhatároló vonalvezetés sokkal elegánsabb, folyamatossága zökkenő nélküli, a kompozíció zártan megépített. Visszatérve a Kis fiú c. kép elemzésére, megállapítható, hogy a gondos szerkezet ellenére is nyomasztó hatású, nagy foltokban jelentkező tónus-ellentétei sajátos nyugtalanító érzést váltanak ki a szemlélőből. Már itt jelentkezik az az expresszivitás, ami a későbbiekben oly hangsúlyozott erővel fog fellépni Berénynél. A most említett művek színbeli, plasztikai, tér- és szerkezeti problémák mellett dekorativitást, deformáló szándékot, néha esetleg ellentétes tendenciákat mutatnak egy-egy képen belül is (pl. síkszerűség és téri ábrázolás). Mindez határozott, szinte programszerű szembefordulást igazol az impresszionizmus szemléletével és félreérthetetlenül jelzi a Cézanne utáni impulzusok szerepét. Az Auróra 1911. évi áprilisi számában, röviddel a kiállítás megnyitása előtt Bölöni György írt ismertetést Berényről: „Egy párizsi bohémtanyán, hol szűk lépcsők és keskeny folyosók kötik össze barátilag az apró műtermeket, hová most is a víg emlékek raja száll, a Rue Campagne Première-en kamaszos éretlenséggel jelent meg, fiatalon, esztendőkkel ezelőtt Berény Róbert. . . nem jelentkeztek aztán esztendők folyamán hiúságosan képei. . . Tisztán csak festőjük vágyából jöttek... a nyilvánosságnak teljesen ismeretlenek. . . nem keresték lépésről lépésre az érvényesülést; esztendők előtt a párizsi Independantsban állított ki és itthon tavaly az »Új Képek « kiállításán. Mert ő is hozzátartozik ahhoz a nyolc piktorhoz, akik megcsinálták bátran ezt a fiatalos egyesülést és: nagy kollekcióval az »Új Képek «-nek a Nemzeti Szalonban most megnyíló kiállításán lép a közönség elé. A talentum kifejlődésének nyugalmasságát, az öntudatos, de soha nem bántó biztonságot. . . a munkabírásnak szép példáját,... határozottabban nem láttam másutt mint Berénynél..." A Bölönitől vett idézet megerősíti Max Weber-nek Berény párizsi műterméről adott közléseit, azután igazolja azt a körülményt, hogy 1911 előtt már megalakult a Nyolcak csoportja. Bölöni nyugodt magatartásúnak, következetes karakterű művésznek jellemzi Berényt. Ezek a megállapítások igen fontosak. Ugyanis mai szemmel, tehát több mint ötven év után nézve és csak