dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Ybl Ervin: Szinyei Merse Pál (1845—1920) vázlatkönyvei és rajzai a Magyar Nemzeti Galériában

kissé fölfelé tekint. A határozott ceruzavonások biztos kézre vallanak. 27. Sípoló faun kutyával. Ltsz.: 1933—2439, 262x335 mm, ceruza, 1867-ből. Lehetséges, hogy a rajz A faun (és nimfa) festmény első gondolata. A zenélő faun majdnem szemben ül bal lábát átvetve, jobbra profilban agár(?), háttérben elmosódott táj. A kereső vonalak arra vallanak, hogy a kompozíció még nem alakult ki. A tervezett kép alakja ekkor még fekvő téglány. — Hátlapján két ceruzarajz a Faust-hoz esetleg az Apáca és lovag-hoz. A baloldali egy háromszögletű, parókás fiatalember a reárogyó nőt támogatja, a jobboldalin a Feszülettől irtózó őrült Margit ( ?) (Vö. az 1933—2453. sz. rajz hátlapjával). Ekkor a két tárgykör még egybefolyt. Tapogatódzó vonalak. 28. Fűben kúszó férfi. Ltsz.: 1933—2453, 354x512 mm, ceruzarajz, jegyezve: Szinyei: 1868 körül. Meztelen, bajuszos, nagyhajú férfi félprofilban jobbjára támaszkodva térden kúszik előre balra. Bal tenyerében valamit tart. Nyilvánvalóan modell-tanulmány egy meg nem valósult, talán mitológiai tárgyú kompozícióhoz. -— A lap oldalán odavetve munkájában előre hajló, jobbra fölfelé tekintő férfi felső törzse és elmosódva hátradűlő faun, továbbá egy háttal terpesz-állásban levő férfiakt körvonalai. (Repr. a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve, 361.) A hátlapon a Faust és Margit vagy még inkább az Apáca és lovag képgondolatának válfaja. Az egyik fény- és árnyéktanulmány, bekeretezve, ezen több alak. Mind a három erőteljes vonalakkal a mozdulatot kereső ceruza-rajz, szinte romantikus operai jelenet. (Vö. az 1933—2439. sz. lap hátlapjával.) Ugyanezen a lapon még egy bíbornok halvány rajza. (Fekete kréta.) Ballábával előre lépve balját előre emeli, jobb kezét lógatja, fején bíbornoki kalap. 29. A nimfa. Ltsz.: 1933—2446, 512x343 mm, ceruza, jegyezve: Szinyei, 1867-ből (modell tanulmány a Faun-hoz). Szemben álló, meztelen alak, feje kissé balra fordul, a síp hangjait figyeli, bal karját megilletődve arcához emeli, jobbját leereszti, állása, kiegyensúlyozása könnyed. Intelligens, német-jellegű feje, dús keblei elárulják, hogy közvetlen modell tanulmány. Jobb keze, lábszárai, a lábfejek hiányzanak. A test árnyékolása, a formák mintázása a napfény játékát érezteti. A bal kéz áthúzva, ugyancsak balról mellette két kéztanulmány. Úgy látszik, Szinyei egyik kéztartással sem volt megelégedve. A lapon még egy kis mitológiai képterv: A rajtakapott faun, akit enyelgésében társa megzavar, egy ülő faun, a nimfa fejének, felsőtestének halvány megismétlése és egy áthúzott csoport. A hátlapon Faust és Margit ölelkezése, amint padon ülve Faust átkarolja a mellette jobbról ülő szerelmesét. Margit önfeledt arca kidolgozva, Fausté is, egyébként kusza vonalak. A rajz mellett részben alatta halványan, még kuszábban egy lovas alakja bukkan fel, aki nyergében nővel menekül. 30. A nimfa. Ltsz.: 1952—4695, 308 X 202 mm, ceruza, jelezve: Szinyei, 1867-ből. Akttanulmány, teljes alak, csak a jobb alsó kar a kézzel, és a bal alsó lábszár, illetőleg a lábfejek hiányoznak. A bal kar és a kéz kidolgozatlan, a testen Szinyei már gondosan mintázza a formákat, a törlővel elkent ceruzavonások jól formálják a mell, az ágyék domborulatait. Az arc nern modellszerű, már eszményített, az alak állása az elmaradt lábfejek ellenére is kiegyensúlyozott. Ez is bizonyítja, hogy Szinyei milyen lelkiismeretes tanulmányokat készített kompozícióihoz. Mellette a kinyújtott jobb kar kétszer megismétlődik, a felsőn a kéz eltörölve. Hátlapján a sípoló faun jobb válla és karja, valamint jobb keze a síppal (ceruza). Az első gondos, részletes tanulmány, a másik a kéz léptékében készült könnyed vázlat. (Repr. a Művészeti Munkaközösség 1953. Évkönyve, 367.) 31. Silenus diadalmenete. Ltsz.: 1933—2430, 321 x257 mm, ceruza, keretezve, 1869-ből. Sziklás dombról vonul előre a menet, az ittas, meztelen, hájas Silenust két baccháns támogatja, előtte jövetelét hirdető nőalak és a földön két férfi ( ?). Különösen az utóbbiak rajza kusza, sem helyzetüket, sem az egyik nemét nem lehet megállapítani. A Bacchanália ötlete lehet. A hátlapján hasonló körből vett mitológiai jelenetek, részeget vivő alak, repülő pár (?) és egy teljesen kivehetetlen alak. (Szén.) 32. A hinta. Ltsz.: 1933—2428, 456x290 mm, ceruza, 1868—69-ből. Sokalakos, korai tanulmány. Az érlelődő képgondolat gyors lerögzítése. Szinyei a színek, a fények vibrálását is érezteti, viszont semmi gondja a rajz szépségére. A hintázó lába alatt még több alak, köztük egy labdázó. Szinyei ezeket elhagyta a képről, nehogy az olajkép zsúfolt legyen. A baloldali csoport két ülő nőből és egy álló alakból áll gyerekkel, az előtérben anya és gyermeke, Az anya és gyermeke kép kisebb ismétlése, már itt is szerepel. Lehet, hogy tőle jobbra az ákom-bákom a gyermekkocsit jelzi, a hintáztató karjai a lökésre előre lendülnek. (Repr. a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve, 367.) Alatta aFürdőházikó a fiúval (ceruza). Ugyanezeket jegyezhetjük meg erről a rajzötletről is; a kis horgász beállítása a fürdőházikóval, a tóhoz való aránya nem változott, csak a fahídon van néhány alak és a köveken (a lócán ?) ül két kis leány. Pecéjét a fiú magasra emeli, mintha halat rántana, ki a vízből, míg a festményen a halászás csendje uralkodik a vízbe merített horoggal. Az úszó férfi a vízgyűrükkel már a rajzon is látható. Hátlapján a Műterem I. színvázlatának ötlete (ceruza). Nyilvánvalóan már 1872-ben készült Böcklin hatása alatt, akinek ekkor műterme Münchenben, az Arco-Strasse 10-ben Szinyei műterme mellett volt. A rajzon természetesen nem érezhetjük az égő színeket. A jobboldali függönyt antik öltözetű nő vonja félre. A rajz alatt padon ülő, kendővel integető Hero. 11* 163