dr. D. Fehér Zsuzsa - Kabay Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 2. szám (Budapest, 1960)

Bordácsné Haulisch Lenke: Vázlatok Székely Bertalan Forrás című festményéhez

VÁZLATOK SZÉKELY BERTALAN FORRÁS CÍMŰ FESTMÉNYÉHEZ Székely Bertalan késői aktjainak és egyben késői befejezett táblaképeinek kiemelkedő darabját, a Forrás-t,

1 a korabeli irodalom tanulsága szerint- éppen a századforduló évében, 1900-ban festette (38. kép). A Forrás Székely aktképeiben megnyilvánuló konstruáló hajlandóságának egyik legjellemzőbb példája, s mint ilyen, egyedi mondanivalójával méltán tartozik legszebb aktképeink közé. Ha előadásmódjában nem is köthető össze a századforduló élenjáró törekvéseivel, hiszen Székely művészete még régebbi gyökerekből fakadt, tartózkodó, kissé félszeg, ugyanakkor nemes és tiszta mondanivalójába — úgy érezzük — a festő egyéniségének megnyilvánulása mellett valamilyen hazai, magyar íz keveredik. S a nemzeti vonás jelentkezése, — különösen olyan műfaj keretén belül, amely erre nehezebben ad lehetőséget — még akkor is figyelemre méltó, ha nem a legkorszerűbb forma közvetíti. A Forrás bizonyos fokig határkő Székely festészetében, amely az 1880 — 90-es években lassanként komoly átalakuláson ment keresztül. Székely világszemléletének gyökerei a 48-as eszmékben fogantak, s míg ezek az erők hatásukat éreztették, munkájának mintegy támaszul szolgáltak. A kiegyezés következményei azonban a század végére mindinkább nyilvánvalóvá váltak, s Székely magáramaradva (ebben nagy szerepet játszott visszahúzódó emberi magatartása is), némi bizonytalansággal haladt tovább azon az úton, amelyet korábban olyan bátran és határozottan kezdett meg. Szadai tájképei ugyan továbbviszik a 60 — 70-es években fogamzott legjobb műveinek realizmusát, sőt némelyiket már a francia impresszionistákkal közös törekvés hatja át, alakos képein azonban ezzel egy időben valamilyen hidegség, kényszeredettség jelentkezik. Lecsökken befejezetten elkészülő táblaképeinek száma is. A kész képek helyét tanulmányok, vázlatok, kísérletek százai foglalják el,

3 melyek által Székely valamilyen technikai vagy művészi probléma megoldását kereste. Rendszerint csak addig dolgozott rajtuk, míg úgy nem vélte, hogy speciális problémáját megoldotta, A művészetében bekövetkezett változást elősegítette az is, hogy néhány falképmegbízatást kapott, s energiájának nagyobbik részét most erre fordította. — A 80 — 90-es éveknek ezt a nem egyértelmű termését zárta le 1900-ban a Forrás, amellyel Székely táIdaképfestészetében erőre kap a saját maga által felállított normák és szabályok befolyása. A Forrás — bár részied-szépségeivel, furcsa mesehangulatával, finom technikájával feledtetni tudja a természettől való bizonyos eltávolodásnak a hátrányait — utat nyit azoknak a modoros aktoknak (Japán nő, Fürdő nő, Hajna stb.), melyek az 1900-as években a Vajdahunyad és Halászbástya falkép-, illetve mozaik-vázlatokkal párhuzamosan önmagukban képviselik Székely táblaképfestészetét. Székely Bertalan, mint legtöbb képéhez, a Forráshoz is több vázlatot ós tanulmányt készített. A Forrás elgondolásának változását, érését főleg ceruza-, ecsetés krétarajzai mutatják, melyek nagyrészt a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. A legelsők datáltak, sőt néhányra Székely külön ráírta, hogy hanyatlik variánsa a témának. 1894-ből valók azok a vázlatok, amelyeket legkorábbiaknak mondhatunk. Legtöbbjük a környezet jelölése nélkül, főleg az egészen általánosan felfogott alak körvonalaira szorítkozik. A legelső krétavázlat

4 1894 januárjában keletkezett (39. kép). Mozgalmas, de kiszámított kontraposztos mozgású, jobb lábát és balkezét felemelő, fejét lehajtó nőalak. Ezt az első megoldást, mint a felirata mutatja, Székely nem találta eléggé összefogottnak. A következő rajzokon (40. kép) megcserélte a lábak tartását, s a felfelé lendülő bal kezet a törzstől csak enyhén távolodó támaszként helyezte el.

5 Ez a megoldás az 1894-es évben már csak azon a változáson ment keresztül, hogy néhány rajzon a nőalak felemeli a fejét, és mint később a befejezett képen, kissé balra fordulva kitekint a képből.

6 Ezek egyikén' a felirat céloz a kép szimbolikus tartalmára. Ekkor keletkezett két kis szépiával lavírozott rajz a sziklák közül előcsörgedező forrásról,

8 amelyhez nem ismerünk tanulmányt a kép keletkezését megelőző időből. A vázlatok időrendben következő csoportja,

9 amely előadás- és felfogásmód ban elüt a korábbi és későbbi vázlatoktól is, nem keltezett (41—42. kép). 1895 után egy-két évvel keletkezhettek, mert még nem vezetnek közvetlenül a kész képhez. Ezek a vázlatok mutatják, hogyan ingadozott Székely kétféle felfogásmód között. A végső megoldás általánosított, érzelmileg lefokozott, szimbolikus felfogása eltér az előbb említett rajzoktól. Itt a nőalak erőteljes, robusztus monumentalitásában és leegyszerűsített mozgalmas12* 179