dr. D. Fehér Zsuzsa - Kabay Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 2. szám (Budapest, 1960)

Bordácsné Haulisch Lenke: Vázlatok Székely Bertalan Forrás című festményéhez

ságában szinte Daumier alakjaira emlékeztet. A rajzok tolmácsolása is más, mint az előbbi csoportba' tartozóké. A körvonalak nem szelíden folyjak körül a testet, a ceruza szilajon szánt a papíron, a test részeit egészen modernül kubisztikus formákká egyszerűsíti, s a részletformákat belülről áradó szenvedéllyel fogja össze. A romantikus felfogás azonban lecsendesedik, s a kész kép megoldásánál a személytelenebb, lehiggadtabb, bizonyos fokig mesélő megoldást választja. Ehhez az eredményhez vezet a vázlatok következő csoportja,

10 mely az 1890-es évek második felében, a kép befejezése előtt keletkezhetett. A nőalak megnyúlik, s átszellemítettségében egyre közelebb kerül a kész képhez (43. kép). A rarjzmcgoldásnál újra elsődlegessé válik a kontúr. Székely először sajátos vonalritmussal (44. kép) próbálkozik

11

, majd néhány vázlat után megállapodik a végleges megoldásban. Elő modell után készült tanulmány nyomát végig nem találjuk a Forrás-hoz, kivéve a fejhez, melynek jellegzetes vonásait — egymáshoz közelülő szemét, hosszú, egyenes orrát, előreálló felsőajkát a kész képen is megőrizte. Közvetlen 1900 előtt, a 90-es évek legvégén keletkeztek a fej tanulmányok, mert a korábbi vázlatokon semmilyen egyénítésnok sincs nyoma. A legszebbik tanulmány krétarajz a fejről

12 a modell nevével és címével (45. kép) Ezenkívül két olaj tanulmány is van a Galéria birtokában, az egyik grisaille.

13 Ugyanekkor keletkezhettek azok az olajtanulmányok az egész alakról,

14 amelyek már a környezettel együtt ábrázolják, és semmilyen eltérést sem mutatnak a kész képtől. Bordácsné Haulisch Lenke