dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)

KÖNYVISMERTETÉS - Cs. Nagy Zsuzsa: Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve. 1954/55.

streit személyében keresendő. A cikk a továbbiakban részletesen feltárja Hebenstreit életművét, munkamódszerét, munkásságának művészi karakterét. A tanulmány gondosan és lelkiismeretesen sorakoztatja fel tárgyi adatait, jegyzet anyagában azonban hibáztatjuk a „Hebenstreil életére és munkásságára vonatkozó adatok és okiratok" címszó alatt összefoglalt iés'. nehezen áttekinthető voltát. Mihalik Sándor a regéczi porcelángyártásról ír tanulmányt. Az első magyar porcelángyárnak, a Sárospatak melletti regéczi ,, Fabriká"-nak inkább küzdelemmel, mint sikerekkel teli történetét vázolja, Ilegéczen tizennégy évvel korábban kezdik el gyártani a magyar porcelánt, mint a később világraszóló sikereket arató Herenden. A vállalkozás lelke és finanszírozója Beczenheim Ferdinánd herceg,Széchenyi barátja, a reformkor egyik sokoldalúan alkotó szellemű szereplője. A gyár hosszú időn keresztül úgyszólván titokban, a hatóságokat kijátszva működik. Ebben az időben még vörösposztó Bécs számára minden porcelángyártási kísérlet. Nem úgynevezeti hálás téma a regéczi gyár küzdelmes története. Nagyvonalú következtetésekre, különleges művészi beccsel bíró tárgyi anyag publikálására nem ad alkalmat. S éppen ez a körülmény teszi különösen figyelemre méltóvá a szerzőnek azt a képességét, hogy anyagán keresztül eleven erővel szól hozzánk a kor levegője. Nagyvonalúan vázolja a bécsi udvar kegyetlen, minden ipari megmozdulást elnyomó szerepét, a bécsi gyár harcát a piacért, hanyatlásának feltartóztathatatlan folyamatát. Értékes kortörténeti adatokat tudunk meg Kossuth iparpártoló szerepétől a herendi gyárral kapcsolatban, s visszahúzódó magatartásáról a regéczi ,, Fabriká"-! illetően. A kis regéczi gyár mellel! a világhírű, de hanyatló bécsi gyár és a szívósan és élelmesen előretörő Hercnd képez érdekes kontrasztot. A Kossuth által szorgalmazott Iparmű-kiállítások szerepe is erőteljes megvilágítást nyer éppen Regécz történetén keresztül. A kornak ez a sokrétű bemutatása eredményezi, hogy a cikk konkrét tartalma, a regéczi porcelángyártás történetén-e vonatozó néhány ipartörténeti adat a szemünk előtt nő meg és kap hangsúlyt. A szerző nem esik abba a gyakran előforduló hibába, hogy öncélúan foglalkozzék a kor eseményeivel, melynek következtében az eredeti téma elvész a sok ráaggatott sallangtól. Cikke mindent a regéczi gyár története körül csoportosít. A tanulmány érdekesen összeállított mondanivalója kellemes, világos stílusban íródott. Zlinszkiné Sternegg Mária cikke szintén ipartörténeti témát tárgyal, Vogel Sebestyén, az első magyar bútorgyárnok történetét. A cím egyben a cikk tartalma is, egy XIX. század eleji zseniális pesti asztalosmester életpályája, ki megteremti — úgyszólván semmiből — az első magyar bútorgyárat. A bőséges levéltári anyag rendkívül gondos kutatómunkát árul el. Jegyzetanyaga mintaszerűen támasztja- alti a tanulmány minden mozzanatát, még a látszólag jelentékteleneket is. Hazai- és külföldi analógiák keresésében és a kor jellemzésében bőkezűbb is lehetne, igaz ugyan, hogy a cikk így is alig szorítható a kötet korlátozott keretei közé. A tárgyi anyag valóban igen kevés. A cikk írójának levéltári bizonyítékokhoz szokott fegyelmezettségére vall, hogy csupán a „megfelelő tudományos alapossággal" bizonyíthatóan Vogel-anyagot közli. Ennek ellenére az az érzésünk, hogy a tanulmány csak nyert volna vele, ha a stíluskritikai elemzés alapján Vogel-nek tulajdonítható darabokból is publikál néhányat. Ybl Ervin a budai várpalota- századvégi átépítéséről ír. A tanulmány lexikális bőséggel ontja az adatokat, nem esiipán építészettörténeti, de szobrászati, festészeti, iparművészettörténeti vonatkozásban is. Amellett néhány közbevetett mondatéival (pl. a IS., 19., számú jegyzetben) arra is lehetőséget talál, hogy a- századvég politikai erőviszonyait vázolja. Külön érdeme, hogy a cikk kereteihez képest túlméretezett mennyiségű adat anyagot áttekinthetően csoportosítva közli. Ügyes szerkezeti összefogás nélkül a- hatalmas anyag élvezhetetlen adathalmazzá dagadt volna. Az adatanyag felsorakoztatása után a szerző tisztázza Hauszmann szerepet a palotaépítkezéseknél, az Ybl-féle alapterv jelentőségét, s leírja és esztétikailag értékeli az épületet. Néhány szép és plasztikus épület részlet és enterieurleírást köszönhetünk ezzel kapcsolatban a szerzőnek. A kitűnő cikkel olvasva kissé az az érzésünk támad, mintha az táviratba, összesürítve mondaná (d — kiváló, lényegére-koneentri'iló érzékkel bár—egy regény tartalmát. Ily módon természetesen a mű epikai szépsége és áradása megcsonkul. Aradi Nóra a magyar történeti festészetet tárgyalja az 1880-as évektől az 1919-es proletárdiktatúráig. A hatalmas és művészi érték szempontjából túlnyomóan gyenge képanyag nem könnyű feladatot ró a szerzőre. Ha csupán az értékes művészi alkotásokat tenné vizsgálata tárgyává, az anyagnak talán csak egyharmadrésze ütné meg a mértéket. C azonban a kor társadalomtörténeti és politikai arculatának megrajzolása szempontjából az egész festményanyagot tárgyalja. A haladó és reakciós erők rejtett és nyílt harcának bemutatását és ezek képzőművészeti vonatkozásait rendkívül gondosan és következetesem vezeti végig tanulmányán. Nagy hangsúlyt fektet a társadalmi háttér megrajzolására, mely cikkében már nem is puszta háttér többé, hanem mozgatóereje a. belőle táplálkozó művészi produktumoknak.