dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
ADATTÁR - Oelmacher Anna: Vaszary János háborús képei
VASZ ARY J Á N ( ) S H A B 0R Ü S KÉPEI Az a sokk, amelyet a.z októberi ellenforradalom kiváltóit az emberekből, mindenkinél más formában nyilvánult meg. Általános azonban, hogy bizonyos érzékenységet okozott, mely a mindennapi munkában, mint felfokozott idegállapot jelentkezett. A művészettel foglalkozót természetesen a háború, művészi ábrázolása iránt tette fogékonnyá. így került az érdeklődés előterébe Vaszary Jánosnak, századunk első harmada bátor, kutató szellemű, zseniális művészének az 1914—18-as háborúban készült néhány remeke. Vaszary egyike az utóbbi évek méltánytalanul elhanyagolt magyar mestereinek, pedig művészete, mint haladé) hagyomány, a reálista törekvések számára is gazdag fonásul szolgálhat. De életműve sok más tanulságot is nyújt, az állandó változás és fejlődés, a korszerű formanyelv fáradhatatlan kutatása, a technikai kísérletek sokfélesége számos elvi és gyakorlati útmutatással szolgál. Elméleti munkássága is különös érdekességei bír, nagyszerű stiliszta volt és művészi princípiumai mindenkor fedték művészi gyakorlatát. Egyik alapvető gondolatát a Párizsi napok c. írásában (Magyar Művészet 1925.) olvashatjuk: ,,Ha a világszemlélet megváltozik, a kép fogalma és elképzelése is átalakul." Ez a metamorfózis sok érdekes állomást jelent Vaszary életművében s ha ezt három fő-periodusra osztjuk is, mégmindig maradnak átmenetet képviselő jelentős alkotások. Korai népi-realizmusából — Öregek, Szolgalegény, Részes aratók stb. — a szecesszió felé fordult és kevés színnel, síkban komponált képein a vonal szintézisét kereste. Ezt követően, az első világháború esztendői alatt mint hadi festő — Mednyánszky, Pór, Vadász, Zádor és mások mellett — járta a harctereket. Az a három háborús képe, melyet hagyatékában találtunk (több a Hadtörténeti és S zé pmű veszeti Múzeumban, maga ngy ű j t eme nyékben) humanista tartalmát és művi szépségét illetően Mednyánszky hasonló témájú, legszebb képeivel egyenrangú. Távol állt tőle, csakúgy mint Mednyánszky!ól, a háború dicsőítése és semmiképpen nem felelt meg azoknak a feltételeknek, amelyekel az 1918-as téli kiállítás díjainak odaítélésérc szabtak. Eszerint dijat adnak: ,,. . . oly festmények és szobrok alkotói részére, akik műveik tárgyát a most folyó világháborúiból merítik és a tárgy feldolgozásában, illetve felfogásában érvényrejuttatják a. magyarságnak azokat a nagy erényeit, amelyeket a históriai válságos idők a néplélek bői kiváltottak." Ezeken a képeken nyoma sincs virtusnak, csak a céltalan, értelmetlen nyomorúság és pusztulás látható. A jóvátehetetlen tragédia szenvedélyének tüze és korma festi e képeked s mélységes rokonszenv és emberség nyilvánul meg az ellenség, illetve a foglyok iránt. Itt nyer igazolást a művész alapelve, amelyben azonban az igazságnak csak egyik felét mondta ki, mert a valóság rá kellett vezesse, hogy a világnézet megváltozásának alapfeltét (de a világ megváltozása. Az esztétikai törvényeken kívül elháríthat atlanul érvényesül az alkotásban a valóság törvénye. Egy későbbi írásában Vaszary azt állítja, hogy a modern művészetnek több köze lesz a géphez, mint Rafael művészetéhez. Ebben is részigazság foglaltatik, mert nem maga. a gép, hanem a gépesített munka, által kialakult társadalom hat a modern művészetben. Mind a három műnek, melyet itt bemutatunk, elég szokatlan, de feltétlenül a tartalmat meghatározó a kompozíciója, Két képen egészen az előtérbe, a kép alsó harmadába, helyezi a cselekményt (89. kép). A Hadifoglyok zárt, sötét tömege fáradt, vontatott mozgásban, tűzvésztől vörösre festett, magas ég alatt húzódik. Lehajtott fejű, tányérsapkás oroszok egy-egy villanó, feltűzött szurony között haladnak s az első figura, a kép alsó bal sarkában, kinéz a képből. Szakállas öreg fej, elgyötört arc a meghajló vállak között : egy mindent feladott embert mutat. A lángban álló láthatáron még néhány ház füstmosta., tűz-marta sziluettje látszik. Hol itt a magyar virtus, a háborús dicsőség ? Mindent vesztett emberek drámája játszódik az égig lángoló otthonok kegyetlen díszlete előtt. Megfestése oly érzékletes, hogy szinte hőség csap ki a. kép nagy részét borító, vörös lángokból. Az Orosz foglyok barakban c. kép (90. kép) egy rideg faépítmény belsejét mutatja ; ágas fapillérek, gerendák vízszintes, függőleges és diagonális tagolása osztja a. belső teret. Fekvő, ülő, ácsorgó oroszok népesítik be az előteret. Ismét a kép alsó részében helyezkednek el az alakok s a bal sarokban, a néző felé fordulva két fiatal katona kuporog. Széles pofacsont ú, szögletes, világos arcuk tiszta típust képvisel. A kompozíció akciótlansága, alaptónusának zöldes-okker színezete hangsúlyozza a témából áradó
