dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)

Székely Zoltán: Derkovits Gyula a Magyar Nemzeti Galériában

DERKOVITS GYULA A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN A Magyar Nemzeti Galéria méltónak tartja, hogy Bulletin-jenek első számában behat ólmán foglalkozzék Derkovits Gyulával és művészetével, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy személyében korszakalkotó festő és grafikus működött az 1920—30-as években Magyarországon. Úgy tűnik, művészetének jelentősége nemcsak a magyar művészetben rendkívüli, de világviszonylatban is az. Derkovits élet müvének felmérése és korszerű értékelése néhány éve folyik. Jóllehet életében is rengeteget írtak róla, néhány kisebb-nagyobb komolyan vehető tanulmányon kívül még nem látott napvilágot művészetét összefoglaló írás.

1 Tanulmányunk is csupán részfeladatot vállalhat az adatközlő és értékelő munkából. Adalékokat igyekszünk nyújtani a kialakítandó összképhez, elsősorban a Galéria birtokában lévő anyag alapján. Cikkünk mondandóját az alábbi keretek között tárgyaljuk. .Minthogy a Nemzeti Galéria létrejöttével képzőművészetünk produktumainak gyűjtésére, bemutatására és tudományos feldolgozására új, az eddigieknél nagyobb s kedvezőbb lehetőségek nyílnak, igyekszünk felmérni, hogy azok a közgyűjtemények, amelyekből a Nemzeti Galériáé létesült, egy-egy különösen jelentős mesterünk életművét hogyan reprezentálják. Az így kapott eredmény szabja meg s teszi céltudatosabbá gyűjtésünk irányát, műtárgyvásárlásainkat. E regisztrálást szolgáljuk, amikor dolgozatunk első részében bemutatjuk, hogy Derkovitsnak eddig milyen művei, hogy és mikor kerültek a Nemzeti Galéria gyűjteményébe, illetve annak öröklött gyűjteményeibe, az Országos Szépművészeti Múzeuméba és a volt Fővárosi Képtáréba. A hogyan és a mikor kérdése azért fontos, mert bizonyos jellemző mozzanatokat tartalmaz. Amíg az 1954 évig szerzett anyagot csupán a gyűjtés szempontjából tárgyaljuk, addig az ezután gyűjteményünkbe kerülttel, mint új szerzeménnyel, külön, behatóbban foglalkozunk ; noha kiadványunk keretei következtében itt is le kell mondanunk anyagunk részletes publikációjáról. Egy-egy részletesebb kidolgozást kívánó rész teljes feldolgozását majd további közleményekben adjuk. Tárgyalásunkban az 1954-es dátumot az alábbi ok miatt választjuk cezúrának. Az Országos Szépművészeti Múzeum Üj Magyar Képtárában 1954ben emlékkiállítást rendeztünk Derkovits Gyula műveiből. Itt bemutattuk minden, akkor fellelhető művét, életművének körülbelül nyolcvan százalékát (133 festményt, 250 rajzot és grafikát).- Ez volt eddig a legnagyobbszabású, a Derkovits művészetót leggazdagabban reprezentáló kiállítás. Az emlékkiállításnak két nagy tanulsága volt : a művek és a kiállított dokumentációs anyag bizonyító ereje szertefoszlatta a Derkovits valódi mivoltát és értékét eltorzító nézeteket, a polgári idealistákat és a vulgármarxistákat egyaránt ; itt bizonyult be perdöntőén Derkovits művészi és emberi nagysága, a korszakalkotó festőé és grafikusé, valamint a megnemalkuvó forradalmáré. — Ekkor határoztuk el, hogy Derkovits műveit ezután tervszerűen, lehetőségeinkhez mérten gyors ütemben gyűjtjük. Rádöbbentünk ugyanis, hogy bár számos jeles alkotását vallhatjuk magunkénak, ám főműveinek nagyobb része néhány magángyűjtemény tien van, nemis beszélve a kronologikus szempontból fontos művek sokaságáról. Ekkoriban már napirenden volt a Nemzeti Galéria közeli létesítésének terve és az ott rendezendő állandó kiállításunk külön Dcrkovits-termének gondolata foglalkoztatott bennünket. Cikkünk tehát főként arról az anyagról igyekszik számot adni, amellyel ezidőtől fogva gyarapodott gyűjteményünk. Publikációnkhoz igen értékes, sok eddig nyitott kérdést voltaképp eldöntő bizonyítékot szolgáltat az a nagy dokumentációs anyag, amelyet Derkovits Gyula özvegye 1956-ban a Szépművészeti Múzeumnak adományozott, számos rajzzal és vázlattal együtt. Ezeket a dokumentumokat és okmányokat dolgozatunk mindkét részében felhasználjuk. Fokozott figyelmet érdemelnek a dokumentum-anyagban Derkovits Gyula kéziratai, elsősorban a lírai feljegyzések. Ezekkel majd külön publikációban foglalkozunk, de megfelelő helyen ebben a tanulmányban is közlünk belőlük szemelvényeket. Főleg két okból tesszük ezt. Egyrészt saját szavai segítségével ismertetjük meg egyéniségét, pszihéjét, valamint bizonyíthatjuk világnézeti szilárdságát, forradalmár mivoltát ; másrészt saját magától eredő, művészetének eszmei alapjára vonatkozó bizonyítékokat szolgáltathatunk. Mindezek feltárására nemcsak azért van szükség, mert évtizedek folyamán szóban és írásban számos 9* 131