Bányai József: A vadászat tárgyi eszközei - A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tárgykatalógusai 2. (Budapest, 2010)
X_L nem ritkán elefántcsontból esztergályozták, felületüket vésett vadászjelenetek díszítették, de ismeretes nemes fából faragott vagy a teknőc hátpáncéljából készített, aranyozott bronzba foglalt palack is. A fából készült példányokat gazdagon berakott csont- vagy fémdíszítéssel készítették. A palackokat vállon átvetve, hátul a jobb csípőnél viselték. Olaszországban a 16. század második felében megjelentek a különböző formájú, bőrből préselt palackok. Hollandiában ugyanekkor jelent meg az ökörszarvból laposra nyomott palackfajta, melynek neve már „puskaporos szaru”. Ez a fajta még a 19. században is használatban volt. Múzeumunk 34 darab lőportartóval, illetve felporzóval rendelkezik, túlnyomó részük a 19. században készült. Ritkaságnak számít egy szaruból készült felporzó, olyan beépített puskakulccsal, amit a keréklakatos puskáknál a lakat felhúzásakor használtak. Készítési ideje a 16. század vége és a 17. század eleje. A felporzók alakja az idők folyamán a lőportartók formaváltozásait követte. Használatuk a tűzifegyver feltalálásával kezdődött, és a hátultöltős fegyverek elterjedéséig (19. század közepe) tartott. Külön típust képviseltek a szarvasagancs lőportartók.22 Elterjedésük a Kárpát-medence területén a 18. század elejétől figyelhető meg. Közel két évszázadon keresztül használták ezeket hazánk szarvasokban gazdag vidékein (Máramaros, Bihar, Hont stb. megyékben). Gyakori rajtuk a készítő vagy tulajdonos - évszámmal is gyakran ellátott - neve. Felületüket körkörös vagy geometriai ábrák, figurális vésések, vadászjelenetek, férfialakok, állatok díszítették. Gyakran megjelenik rajtuk a karcolt, központi elhelyezésű napkorong, melynek kultikus jelleget tulajdonítottak. A legszebb díszítésű példányok Erdélyből származnak, ahol porszarunak is nevezték, és fémkarikákba fűzött zsinóron hordták. Patrontáskák, söréttartók, töltényövek A vadászatok alkalmával használt sörétet a 19. század végéig nem számozták. Elnevezésüket arról az állatról kapták, amelyikre használták. Volt nyúl-, kacsa-, fogoly-, szalonkasörét. A durva vagy nullás söréttel farkast, túzokot, vadludat, sast ejtettek el. A sörétet gyakran házilag készítették el, míg a legjobb minőségű gyári sörétet Angliában gyártották. Vadászatra bőrből készült söréttartóban vitték magukkal, vállon átvetett keskeny szíjazaton viselve. A hátultöltő puskák megjelenésével a sörétet a töltény tartalmazta, s így a söréttartók, söréteszacskók elvesztették jelentőségüket. A papírhüvelyes töltény tárolására töltényöveket és patrontáskákat használtak. Ezek általában borjúbőrből, illetve vászonból készültek, 16-24 töltény tárolását tették lehetővé, s a mai napig is használatban vannak. Borztarisznya, vadásztarisznya, vadásztáska A vadászati eszközök sorában évszázadok óta fontos szerepet töltött be a vadásztáska. Viselése a középkor századaiban kezdett divatossá válni. Alul kiszélesedő formát öltött, nyakát zsinórral húzták össze, formáját a 17. századig megőrizte. A 18. században négyszögletűvé Vadásztársaság a sikeres medvevadászat után (1900-as évek) formálódott. Borjú-, szarvas-, marha- és disznóbőrből készítették, patron, iratok és élelem tárolására szolgált. Vállon átvetve, szíjon hordták. A „régibb” vadásztarisznya mérete olyan nagy volt, hogy esőzéskor, nedves időben a puska is belefért. A borztarisznyában elejtett borzot, esetleg nyulat szállítottak. A 19. század végétől a vadásztáskák megrövidültek, átlagos hosszuk 20-30 cm között mozgott, a vállszíj alatt rézből készült karikával, amire az ún. aggató került, a kisebb testű madarak (fürj, fogoly) szállítására. Jelzőkürtök, csalsípok, ebsípok A vadászok fontos eszköze volt a kürt. Három fajtája ismert: a kürt, a vadászkürt és a jelzőkürt. A kürt kezdetben bika, ökör, tehén szarvából, később rézlemezből készült. Keskeny végére szopóka illeszkedett, míg a tölcséresedő végére gyakran rézlemez toldalékot tettek, ezáltal tisztább és harsányabb lett a hangképződés. Általában a kopókat szokták visszahívni vele. A vadászkürt egy sárgarézbádogból készült kerek hangszer, mely a nagy vadászatok, különösen a hajszák alkalmával különféle jelek leadására szolgált. Segítségével a vadászatban résztvevők - bizonyos előzetesen megállapított jelekkel - nagyobb távolságból is érintkezhettek egymással. A csalsípok használatakor a vadász utánozta az adott vadfaj hangját, rejtekéhez odacsalta az őzet, rókát, fajdkakast, császármadarat stb. Az ebsíp rendszerint fából, csontból, szaruból vagy fémből készült, és a vadászebek, különösen a vizslák vadászatok alkalmával történő irányításánál használták. Vadászszékek, puskatokok, kulacsok, aggatok A vadász felszereléséhez hajtóvadászatok alkalmával hozzátartozott a vadászszék. Ez lehetett egylábú botszék vagy háromlábú nyitható szék. Az ülőke fából, bőrből, bambuszból készült. Elterjedése az 19. század második felére tehető, és napjainkban is használatban van. A másik mai napig is használt vadászeszköz a puskátok vagy fegyvertok, amely a puskát egészben vagy szétszedett állapotban megvédte az idő viszontagságai és a szállítás közben előfordulható sérülések ellen. Rendszerint bőrből vagy erős vízhatlan vászonból készítet-21 Temesváry Ferenc: Vadászfegyverek. Budapest, 1992. 27. 22 Uo. 27. 9 T-----T
