Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

Ion (főleg Zala, Vas, Baranya, Somogy és Győr-Sopron megyében) megsokasodtak a kilépési törekvések.

34 A Zala Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság 1956. júliusi jelentésében így számolt be erről. „Azzal térnek ki a közös munka elől, hogy erőszakkal kényszerítették őket a tsz-be. (...) Megyeszerte egymást figyelik, szinte szervezetten tájékoztatják egymást és következetes halogatásokkal, kifogások keresésével, ígérgetéssel bújnak ki a közös munka alól. (...) Azt hangoztatják, hogy ha 6 hónapig nem kezdik meg a közös munkát, érvényét veszti az aláírás."

35 A téeszesítésről terjedő hírek bizonytalanságban tartották az egyéni gazdálkodókat, ez visszahatott a termelési kedvükre is. Mindezt betetőzte az aszályos időjárás, így nem meglepő, hogy az 1956. évi gabonatermés 400 ezer tonnával elmaradt a tervezettől. A gazdálkodók körében rendkívül nagy volt az elégedetlenség és az elkeseredettség. A gazdasági-társadalmi feszültségek növekedése 1956 folyamán már szükségessé és lehetővé tette, hogy a korábbi évek parasztellenes politikája során elszenvedett sérelmek nyilvánosságra kerüljenek. Az országszerte megalakuló politikai vitakörök Debrecentől Kaposvárig sok helyen szerveztek agrártémájú előadásokat. 1956 októbere különösen mozgalmas volt e tekintetben. Október 17-én a DISZ Petőfi-kör Budapesten, a Kossuth Klubban vitaestet rendezett a magyar mezőgazdaság fejlesztésének további útjairól. A vita alapjául Papp Gábornak az Új Hang szeptemberi számában Kert Magyarország címmel megjelent írása szolgált. Október 19-én zajlott Kaposváron Márkus István „Somogyi összegzés" címmel a „Csillag" szeptemberi számában megjelent cikkének vitája. Október 22-én pedig Debrecenben, a megyei pártbizottságok politikai akadémiáján Donath Ferenc tartott előadást a magyar mezőgazdaság aktuális kérdéseiről és gondjairól.

36 Bármelyik összejövetel jegyzőkönyvébe olvasunk bele, ugyanazokkal a problémákkal, panaszokkal találkozunk. Az is megfigyelhető, hogy a vidéki gyűléseken a Petőfi Kör vitáinak és az Irodalmi Újság cikkeinek radikalizmusát meghaladó javaslatok és követelések hangzottak el. A vidéki vitafórumok hangulatát legjobban a „Somogyi összegzés" kaposvári vitája érzékelteli. A résztvevők számát 1200-1300 főre becsülték, ez mutatja a nagyfokú érdeklődést. Nemcsak tsz-tagok, egyéni gazdák és mezőgazdasági szakemberek, hanem a megyei, járási párt- és tanácsvezetők is eljöttek a vitára. Sőt Baranya, Zala, Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megyéből, sőt Budapestről is érkeztek vendégek. Ilyen módon nemcsak a somogyi mezőgazdaság problémái, hanem általában a magyar mezőgazdaság és agrártársadalom égető kérdései kerültek napirendre a tanácskozáson. 34 A tsz.-ek válsága olyannyira súlyosbodott, hogy a legfelső pártvezetés is kénytelen volt foglalkozni a problémával. Magyar Országos Levéltár M-KS-276. f. 53/298. ő. e. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1956. augusztus 9-én tartott üléséről.; 276. f. 53/304. ő. e. I. kötet Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1956. szeptember 28-án tartott üléséről. 35 Zala Megyei Levéltár 57. f. Zala Megyei Tanács Vb. Mezőgazdasági Igazgatósága iratai 19531956. 12. ó. e. Jelentés a termelőszövetkezetek jelenlegi helyzetéről. 1956. július 2. 36 Az említett vitákat és hatásukat érintik az alábbi írások. Donath Ferenc: A Márciusi FrouUól Monorig. Tanulmányok, vádatok, emlékezések. Válogatta: Valuch Tibor. Bp., 1992. 81-95.; A Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján. V. Gazdasági vezetés. Műszaki fejlesztés. Kertmagyarország? Bp., 1994. 18. 149-163.; Szántó László: A Somogyi összegzés kaposvári vitája. Agrártörténeti Szemle, 1995/1-4. 353-437.