Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

Mielőtt felidéznénk a vitán elhangzott felszólalásokat, érdemes tömören öszszefoglalni a „Somogyi összegzés" legfontosabb megállapításait.

37 A legkényesebb kérdésnek természetesen az erőszakos kollektivizálás számított. Ezt úgy oldotta meg a szerző, hogy a kolhozosítás részletezése helyett inkább a következményekre helyezte a hangsúlyt. „Mi történt 1949 és 1953 között a somogyi mezőgazdasággal? A megye négy tájának egy-egy falujából gyűjtött adatok fő vonásokban egyöntetűen felelnek erre a kérdésre. A termelés 1948-49-beli, meglepően gyors regenerálódása és lendületes fejlődése 1949-50-ben megállt. 1950 után a paraszti földművelés és állattenyésztés mind a négy vizsgált faluban (Hedrehely, Vése, Som, Fonó) visszaesett. 1952-ben a visszaesés meggyorsult, az elhagyott, műveletlen és alig művelt szántóföldek területe növekedett, a szarvasmarha-, ló- és sertésállomány csökkent."

38 Ezt követően Márkus István rátért az 1949-1953 közötti termelési visszaesés néhány sajátosságára. „Az egyéni gazdálkodás ellen folytatott politika a somogyi falvak termelésének éppen azon ágaira mérte a legsúlyosabb csapást, amelyek a helyi parasztgazdaságnak mintegy központi ágai, tartópillérei, s amelyeknek az ország áruellátása szempontjából a legnagyobb jelentőségük van. (...) Fonón a félévszázados törzskönyvezett marha-tenyésztés és bikanevelés ment elsősorban tönkre. Somon főképpen a marha hizlalásnak fellegzett be, Hedrehelyen a legnagyobb mértékben a muraközi lovak nevelése sínylődött, Vesén főként a disznóállomány apadt le. Igen, mert éppen az állattenyésztés legfejlettebb, leginkább specializált, takarmányozásra és gondozásra leginkább igényes ágai a legérzékenyebbek, ezeknek folytatása kötődik a legtöbb bonyolult termelési és nem termelési feltételhez (...)" A visszaesés másik fontos vonása - emeli ki a szerző -, hogy a talaj termelőerejét is érintette. „A föld termelőereje mindegyik bejárt somogyi faluban csökkent. Egyrészt, mert a kevesebb a jószág, kevesebb trágyát termel. Másrészt mert 1951— 53-ban - a tulajdon megbizonytalanodása [Márkus ezt a szót használta - V. Zs.] és egyéb okok miatt - sem az egyéniek, sem a termelőszövetkezetek nem hordták ki rendszeresen a meglévő trágyát sem a földekre. Harmadrészt, mert megbomlott a helyileg kialakult vetésforgó, s a föld egy részébe két vagy több éven át gabona után került a gabona, kukorica után a kukorica, és így tovább. Negyedrészt, mert mindenütt csökkent - kisebb vagy nagyobb mértékben - a talajjavító, nitrogéngyűjtő takarmányfélék vetési aránya. Ötödrészt, mert csökkent a kapásnövények termőterülete, és a meglévőt is kevesebbszer kapálták, ami a gyomok elburjánzásához vezetett. Hatodszor, mert minden faluban száz és száz holdak hanyagolódtak el." A visszaesés harmadik fontos vonását pedig abban látta a szerző, hogy „ezekben az években lecsökkent, majd csaknem teljesen elmaradt a parasztgazdaságok 37 Ez az agrárszociográfiai tanulmány négy fiatal író közös teljesítménye volt. Márkus István, Sántha Ferenc, Szabó István és Lázár István 1956 nyarán a Csillag című folyóirat megbízásából tanulmányútra ment Somogyba. Mindegyikük kiválasztott egy-egy falut, s ott az agrárgazdaság és főleg a tsz-ek helyzetét igyekezett feltérképezni. A négy dolgozatból végül Márkus készítette el az összefoglaló tanulmányt. 38 Márkus István: Somogyi összegzés. In Szántó László: A Somogyi összegzés kaposvári vitája. Agrártörténeti Szemle, 1995/1-4. 377.