Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

elhanyagolták az ipar s azon belül a nehézipar fejlesztését, falun pedig felhagytak a tsz-szervezéssel, és a kisparaszti gazdaságok megszilárdulását támogatták.

30 Ezen a moszkvai tanácskozáson Hruscsov egyértelművé tette a követendő helyes irányvonalat. „Lesz vagy nem lesz háború, nekünk az ipart fejlesztenünk kell. Hiába lesz szalonna elég, ha nem lesz repülőgép, abból baj lesz."

31 Mivel Nagy Imre hazatérve sem volt hajlandó önkritikára, ezért előbb ismét „jobboldali elhajlónak", revizionistának nyilvánították, majd minden tisztségéből visszahívták. 1955. április 18-án mentette fel az Országgyűlés a miniszterelnöki tisztségéből, december 3-án pedig a pártból is kizárták. Az új kormányfő Hegedűs András lett, és ezzel 1955 tavaszán Rákosi és Gerő sztálinista irányzata kerekedett felül. Elképzelhető hát, hogy mekkora volt az agrárnépesség csalódottsága, amikor 1955 elején, Nagy Imre leváltásával hirtelen véget ért a „új szakasz" politikája. Az újabb fordulat nyomán Rákosiék visszatértek az 1953 előtti irányvonalhoz, ez az agrárszférában a gazdasági terhek növelését, a tagosítási és kollektivizálási kampányok újrakezdését jelentette. Válsághelyzet 1956 őszén 1956 elejétől a politikai, a társadalmi és a gazdasági élet területén sokasodni kezdtek a válság mind nyilvánvalóbb jelei.

32 Különösen kiélezetten jelentkezett a krízis a mezőgazdaságban.

33 Az 1955 őszén megindított újabb, immáron második kollektivizálási hullám nagy zavart idézett elő vidéken. A parasztságban még elevenen élt az előző kampány emléke, amikor megfosztották őket legfontosabb tulajdonuktól, a földtől. Ezért, még ha rá is kényszerültek 1955 őszén a belépési nyilatkozat aláírására, néhány hónap múlva minden lehetőséget megragadtak, hogy kibújjanak a közös munka alól. 1956 nyarán a helyzet tovább rosszabbodott, mivel a Dunántú30 Jól érzékelteti a tanácskozás hangvételét az alábbi rövid idézet: „Molotov: (...) Nagy elvtárs 1953 júliusában beszédében fellépett azért, hogy a tagok kiléphessenek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekből. (Nagy elvtárs közbeszólása: nem az én gondolatom volt. A tanácsot itt kaptuk. Dobi fel is szólalt ellene.) Valóban, Berija felszólalásában annak idején adott ilyen tanácsot, de Berija letartóztatása után figyelmeztettük magukat, hogy gondolják át még egyszer dolgaikat és óvatosak legyenek. Nagy elvtárs pátosszal beszélt a szövetkezetekből való kilépés mellett, ami külön súlvosbítja a dolgot." Uo. 143. 51 Uo. 147. 32 A lakosság elégedetlensége a pártvezetés változékony politikájával, be nem váltott ígéreteivel tovább fokozódott az SZKP XX. kongresszusa után (1956. február 14-25.), ahol legalizálták a szocializmus építésének többféle lehetőségét. Ezzel a magyar társadalom különböző rétegei megerősítést kaptak, hiszen a Nagy Imre-kormány másfél éves „új szakasza" idején maguk is tapasztalták, hogy létezik más útja is a szocializmus építésének, mint amelyet a Rákosi-Gerőféle klikk képviselt. 33 Az agrárium 1956. tavaszi, nyári helyzetéről lásd: Donath Ferenc: Reform és forradalom. Bp., 1977. 133-159.; Fazekas Béla: A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom Magyarországon. Bp., 1976. 93-97.; Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon. 143-159.; Pető Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. I. 273-280.