Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949

a Minisztériumon belül lényeges változás nem történt, sőt a reakció legfőbb és legerősebb bázisának egyikévé nőtte ki magát." Az előterjesztés a minisztérium olyan átalakítását javasolta, hogy az „képes legyen szervezeti felépítésében és személyi összetételében a mezőgazdaság szocializálásához szükséges feladatokat végrehajtani".

31 Ugyancsak Gerő terjesztette elő a Titkárság ülésére az őszi szántási-vetési és termelési szerződtetési kampányra vonatkozó javaslatokat. Ennek lényege az volt, hogy a „megújhodott" minisztérium egy kampányon keresztül mutatkozzon be az országnak. Ezzel egyidejűleg az őszi mezőgazdasági munkálatok tervét széles körű országos értekezlet keretében kell ismertetni és elindítani, amelyen sajtónyilvánosság mellett kerülne sor a munkaversenydíjak kiosztására is. Gerő indítványának elfogadása mellett azzal érvelt, hogy „az általam javasolt értekezlet alkalmas volna arra is, hogy a dolgozó parasztság és a szövetkezetek kérdését a gyakorlati munka középpontjába helyezzük, és így állami vonalon vigyük pártunk politikáját a kulákparasztság korlátozására és a középparasztság megnyerésére."

32 A Jugoszláviát elítélő Kominform-határozat a mezőgazdaság kollektivizálására való áttérés mellett más fontos belpolitikai változást is eredményezett. A határozat után a népi demokratikus országok valamennyi kommunista pártjában elérkezettnek látták az időt arra, hogy a pártba befurakodott ellenséges elemekkel (nacionalisták, opportunisták, trockisták) is leszámoljanak. Míg 1947-ig a szovjetek eltűrték, sőt esetenként támogatták a szocializmushoz vezető különböző nemzeti utak meglétét, addig a Tájékoztató Iroda alakuló ülésén megkezdték ennek a politikának a felülvizsgálatát. A szovjet vezetés már 1947-ben döntött a kommunista párton belüli különböző áramlatok egységesítéséről, a pártok vezetésének megtisztításáról.

33 E tekintetben az első lépést a Lengyel Munkáspárt tette meg. Az MDP Politikai Bizottsága 1948. szeptember 10-én tűzte napirendre a lengyel párt központi bizottsága határozatának megvitatását, és abból a maga számára igyekezett levonni a szükséges következtetéseket. A testület megbízta a Titkárságot, hogy állítson össze listát a a magyar pártban meglévő hibákról, és a Szervező Bizottság dolgozza ki a kijavításuk módjára vonatkozó javaslatokat. Úgy tervezték, hogy a Központi Vezetőség novemberre kitűzött ülésén ismertetik majd az egyesülés óta eltelt időszak eredményeit, illetve szólnak a pártban előforduló hibákról és kiküszöbölésük módjáról.

34 Azok a vádak, amelyeket a Lengyel Munkáspárt határozatában Gomulka ellen felhoztak, jórészt Nagy Imre „bűnéül" is felróhatóak lettek volna. Gerő 1947 novembere óta vitában állt Naggyal. Habár a kettőjük közötti újabb konfliktus kirobbanása egyelőre váratott magára, az első intő jelet Nagy Imre ekkor kapta. A Politikai Bizottság 1948. szeptember 10-én arra utasította Nagyot, hogy négy héten belül írásban fejtse ki álláspontját a párt szövetkezeti politikájáról, a pa31 MOL M-KS 276. f. 54/5. ő. e. 32 MOL M-KS 276. f. 54/6. ő. e. 33 Erről részletesebben lásd T. V. Volokityina: A „nemzeti utak" elutasítása és a jugoszláv ügv. Múltunk, 1997. 3. ,4 MOL M-KS 276. f 53/9. ő. e.