Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949

raszti tulajdonról, a parasztságról mint történelmi kategóriáról, valamint a népi demokráciáról.

35 Az MDP vezetése olyan kérdésekben utasította Nagy Imrét véleménye kifejtésére, amelyeknek elméleti kidolgozására még a párton belül sem került sor. A párt szövetkezeti politikájának kidolgozása éppen csak elkezdődött, a népi demokrácia jellegének meghatározására pedig csak ezután kezdődtek meg az első kísérletek. Az MDP Politikai Bizottsága szeptember 23-án tűzte napirendre az Országos Oktatási Értekezlet előadásainak Révai József és Bíró Zoltán által készített téziseit. Az Elméleti feladataink és a pártoktatás címet viselő referátumában Révai a népi demokrácia fejlődésének problémái kapcsán kívánta tudatosítani az új helyzetet és a belőle fakadó új feladatokat. Ennek során részletesebben akart foglalkozni az osztályharc kiéleződésének kérdésével, a népi demokrácia gazdaságával, a mezőgazdaság fejlődésével és az államhatalom jellegével. Gerő az előadás téziseivel kapcsolatban a mezőgazdaság fejlődését érintően azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy a kulákokat egyelőre csak kismértékben korlátozták, és a kulákok gazdasági alapjához még egyáltalán nem nyúltak hozzá. Gerő nem értett egyet Révainak azzal a megfogalmazásával, hogy mindenféle szövetkezet erősíti kapcsolatát a szocialista szektorral, és eltért a véleménye a kollektivizálásra történő áttérés feltételeit illetően is. Amíg Révai az áttérés feltételének a gépesítést és a parasztságnak a termelőszövetkezetek szükségességéről való meggyőzesét tekintette, addig Gerő elsősorban a kulákság likvidálását és a gépesítést hangsúlyozta.

36 Nag}' Imre nézeteinek megvitatása, a határozat ellenére, egyelőre lekerült a napirendről. Nem tudjuk, hogy a népi demokrácia jellegének tisztázatlansága miatt nem került rá sor, vagy azért, mert a pártvezetés figyelmét sokkal inkább más ügyek kötötték le. Az mindenesetre érzékelhetővé vált, hogy Nagy Imrét az agrárpolitikával összefüggő kérdések megvitatásakor mellőzik, és Gerő ennek a területnek is egyre inkább a gazdájává válik. Utóbbi pozíciói a pártvezetésen belül is egyre erősödtek. A Politikai Bizottság 1948. október 28-án Gerő javaslatára döntött a Szövetkezetpolitikai és Agrárpolitikai Bizottság összevonásával a Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottság létrehozásáról, amelynek elnökéül saját magát javasolta. Az új bizottság feladatai közé tartozott volna a kulákság korlátozását és fokozatos kiszorítását célzó intézkedések, rendszabályok, valamint a mezőgazdaság kollektivizálását előkészítő rendszabályok kidolgozása, illetve ezen intézkedések végrehajtásának elősegítése és ellenőrzése.

37 A testület Gerő javaslatait elfogadta, mint ahogyan zöld utat kaptak a termelőszövetkezetek működési szabályzata kidolgozásához javasolt alapelvei is. A Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottság ezek alapján dolgozta ki és terjesztette december 9-én a testület elé a közösen termelő földműves-szövetkezetek működési szabályzatát és az ezzel kapcsolatos rendelet tervezetet. Bár az agrárpolitikai vitát időlegesen „jegelték", Gerő Ernőnek a Kominform lapjában 1948. december 7-én A Magyar Dolgozók Pártjának politikája falun címmel megjelent cikke egyértelműen és félreérthetetlenül bírálta Nagy Imre agrár35 Uo. Lásd még Rainer M. János: Nagy Imre. 401-402. 36 MOL M-KS 276. f 53/10. ő. e. 37 MOL M-KS 276. f. 53/13. ő. e.