Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

Az első ötéves tervvel Magyarországon is megvalósult a szovjet (sztálini típusú) tervezés gyakorlata, amely a jövedelmezőség helyett nyílt parancsuralmi szempontok alá rendelte a gazdaság irányítását.

36 Valójában az ötéves tervek nem voltak „tervszerűek", minthogy rendszeresen felemelték, rögtönzésekkel átszabták őket stb. Formailag az első ötéves tervet az 1950-1954 közötti időszakra hirdették meg, de már 1952-1953-ban a rendszertelen változtatások tömege miatt nem lehetett tudni, hogy mi a hivatalos terv. Az 1953. évi júniusi határozattal a tervet formálisan is hatályon kívül helyezték, aztán két összegező jelentést is készíttettek róla. Egyet propaganda- (lelkesítő) célra, a másikat (kritikusabbat) a vezetés számára.

37 Az új agrárpolitika A terv az agrárpolitika legfőbb feladatát a kisgazdaságok felszámolásában („kollektivizálásában", „kolhozosításában"), a mezőgazdaság „termelőerőinek" és „termelési viszonyainak" átalakításában jelölte meg. Elvileg az iparfejlesztés szempontjaként hirdették: „a mezőgazdaság korszerű technikai bázisának megteremtését" a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek megjavítása érdekében. Valójában azonban miközben a parasztság nagy részét erőszakkal kolhozokba kényszerítették (más részét elűzték lakhelyéről), a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit nem teremtették meg. Az állami kényszer jegyében rendszeresítették a mezőgazdasági munkák elkezdésének és befejezésének dátumszerű előírását, az ettől eltérő „mulasztásoknak" pedig büntető szankcionálását. Rendeletekben adták tudtára a termelőknek, hogy „kötelesek" igaerejükkel „állandó és folyamatos" munkát végezni, ennek befejeztével „kötelesek" a községi tanács végrehajtó bizottsága által megállapított díj ellenében termelőeszközeiket használatra a kollektív gazdaságoknak átengedni. (Ezt formalizálták azzal, hogy a községi tanács központilag előírt normák alapján minden év elején „megállapodott" a termelőkkel a beszolgáltatandó kötelezettségekről, s ezt a „megállapodást" bevezették a termelő „beadási kiskönyvébe", és az „egyetértés" jeleként alá is íratták azt a „gazdálkodóval").

38 36 Ahogy cgykorúan az egyik „gazdaságpolitikus", Friss István megfogalmazta: „Amióta mi is [mint a Szovjetunió] igyekszünk megfelelni a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődése követelményének, és e törvényeknek többé-kevésbé megfelelő éves és többéves tervek szerint gazdálkodunk, szó sem lehet arról, hogy egyes iparágak fejlesztését, vagya munkaerő elosztását a vállalatok jövedelmezősége szabja meg. Nem a legjövedelmezőbb könnyűipari vállalatokat fejlesztjük elsősorban, hanem a népgazdaság szükségleteinek megfelelően a nehézipart, ezen belül az alapanyag-termelést, a gépgyártást stb." Friss István: Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" c. műve a marxista-leninista elmélet kimagasló alkotása. Társadalmi Szemle, 1953. január 37 Szakács Sándor: Gazdaságtörténet II. 235. M Szakács Sándor: .4 mezőgazdasági termelés és néhány történeti jellegű bejölyásulő tényezője (1945-1955). In Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944-1962) Szerk. Balogh Sándor és Pölöskei Ferenc. Akadémiai Kiadó. Bp., 1979. 93.; Pető Iván-Szakács Sándor, 1986. I. m. 185-186.