Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

Kormányrendelet a birtokos parasztság korlátozásáról A 7090/1948. sz. Korm. rendelet. (1948. június 26.) kimondta: „Az a birtokos, akinek egy község határában 15 kataszteri holdnál nagyobb olyan földbirtoka van, amelynek kataszteri tiszta jövedelme a 150 koronát meghaladja, mezőgazdaságfejlesztési hozzájárulást köteles fizetni. A járulék mértéke az 1848. évre, ha a tiszta jövedelem 150 koronánál több, de a 250 koronát nem haladja meg, a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után 1 kg 20 dkg búza." A rendelet alapján tehát a 15 holdas, 200 aranykorona tiszta jövedelemmel rendelkező gazdálkodónak a kivetett földadón és beszolgáltatáson felül még külön 240 kg büntető jellegű terményadót is teljesítenie kellett.

39 Az erőszak-politika alapelvét Rákosi Mátyás 1950 novemberében ekképp fogalmazta meg: „kényszeríteni kell a parasztot, hogy többet áldozzon a szocializmus építéséért". A nyílt erőszakos módszerek alkalmazására egyebek mellett a sokszorosára növelt paraszti adóterhek teljesítésének képtelensége szolgált ürügyként. Egyedül az 1951. évben az egy főre jutó pénzbeli terheket mintegy 70%-kal emelték. 1952 és 1955 között a pénzbeli és természetbeni adók együttes összegét megháromszorozták.

40 4. A kulák fogalma A „kulákkérdés" A „kulákkérdés" funkciója többrétegű volt. Fel kellett számolni a parasztság azon önálló egzisztenciával rendelkező, sikeres és befolyásos rétegét, amely a falvak közvéleményét, politikai magatartását befolyásolta. Egyúttal a kuláklisták révén bizonytalanságot, félelmet lehetett kelteni a birtokos parasztság egész rétegében. A magángazdálkodás likvidálásának jegyében szintén fel kellett számolni - a kirívóan egyenlőtlen gazdasági feltételek ellenére - a kezdetleges nagyüzemeknél gyakorta sokkal versenyképesebb magángazdaságokat.

41 A hazai kommunisták (hűen az orosz nyelvi megfelelőhöz) általában a „kulák" névvel jelölték azokat, akiket vidéken, illetve falun ellenségeik közé soroltak. A (városi) közvélekedésben (s részben a művelődni vágyó utókorban is) akképp igyekeztek (a „tudomány" és a „közművelődés" nyelvén) elültetni e fogalmat, hogy azzal elsősorban a gazdagabb paraszti rétegeket jelölték meg, akik likvidálásukra azzal szolgáltak rá, hogy úgymond „kizsákmányolók".

42 39 7090/1948. sz. Korm. rendelet. 40 Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon. Demokratikus és szocialista agrárátalakulás 1945-1961, Akadémiai Kiadó. Bp., 1972. 98.; Pető Iván-Szakács Sándor, 1986. I. m. 183. 41 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 187. 4: Miként az 1962-ben kiadott Bérei Andor (fő)szerkesztette Új magyar lexikon formulázta: „kulák = zsírosparaszt, nagyparaszt', rendszeresen bérmunkást foglalkoztató mezőgazdasági tőkés, akit alacsony kultúrszínvonala, életmódja és saját gazdaságában végzett személyes fizikai munkája fűz a parasztság többi rétegéhez. Tőkés viszonyok között a falu dolgozóit nemcsak a termelésben, hanem a kupeckedés és uzsora útján is kizsákmányolja... stb.". A szócikk írója szerint a „proletárforradalom után (...) a szocialista állam egyik fontos feladata a kulákság