Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"
sát idézve - „óráról órára" termeli ki a kapitalizmust. (A „kollektivizálás" alapvető elemeként hirdették meg a „kulákság" felszámolását, az ipari és mezőgazdasági tulajdonviszonyok „egységesítését", és hangoztatták, hogy a „szocializmus építésében" nincs külön nemzeti út.) Rákosi 1948. augusztus 22-i kecskeméti beszédében, ahol a begyűjtési verseny célkitűzéseinek túlteljesítését „népszavazásnak" minősítette, szemben a párt korábbi propagandájával, kijelentette, hogy 5-15 holdas parcellákon nem lehetséges a város és falu közötti különbség megszüntetése, és minthogy a „nagyhal megeszi a kishalat", nem tartotta járható útnak az egyéni gazdálkodást. A szóban forgó új irányzatba illesztették be a Földművelésügyi Minisztérium „perét". A Szabad Nép közölt e tárgyban is uszító cikkeket, például: Sikkasztott, szabotált, kémkedett a Földmüvelésügyi Minisztériumban a Párton Kívüliek Blokkja 3 *, A parasztság leplezett ellenségei 11 és Több éberséget 33 címmel. 34 A „parasztpolitika" lenini-sztálini alapelvei A praxishoz Lenin is, Sztálin is megfelelő útmutatást adott. Lenin szerint: „Világos, hogy az osztályok teljes megszüntetéséhez nemcsak a kizsákmányolókat, a földbirtokosokat és a tőkéseket kell megdönteni, hanem meg kell szüntetni a termelőeszközök mindenféle magántulajdonát." Ilyképpen „hogy megszüntessük az osztályokat..., meg kell szüntetni a munkás és a paraszt közötti különbséget, mindenkit dolgozóvá kell tenni". Sztálin szerint: „Lenin azt mondta, hogy az egyéni gazdálkodást folytató parasztság az utolsó tőkés osztály. Igaz-e ez a tétel? Igen, feltétlenül igaz. Miért minősítjük az egyéni gazdálkodást folytató parasztságot az utolsó tőkés osztálynak? Azért, mert a két osztály közül, amelyekből társadalmunk áll, a parasztság az az osztály, amelynek gazdasága a magántulajdonon és kisárutermelésen alapszik." A parasztsággal ezért a „megegyezés csak akkor megengedhető, helyes és elvileg lehetséges, ha az a munkásosztály [értsd: a párt] diktatúráját támogatja." Ez volt az ideológia, ami alapján a gyakorlatban a parasztságot igyekeztek felhasználni elsősorban a földosztás révén, majd a sztálinizálás időszakában először a jobb módú parasztságot likvidálták, később pedig az egész parasztság teljes megsemmisítését tűzték ki célul. 35 A terv mint törvény A „népgazdasági tervek" „törvényre" emelése szervesen beépült a jogtalanság korabeli rendszerébe. Azt juttatta kifejezésre, hogy aki ellenük tesz, az nem egyszerűen politikai ellenfél, hanem törvényszegő, aki nemcsak büntethető, de büntetendő is! 31 Szabad Nép, 1948. júl. 25. 32 Szabad Nép, 1948. júl. 27. 33 Szabad Nép, 1948. júl. 28. 34 Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon. 1945-1956. Bp., 1992., 77-81.; Szabad Nép, 1948. júl. 4., 25., 27., 28., aug. 22. 35 Szakács Sándor: Gazdaságtörténet II. 257.
