Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Sipos József: Agrárkutató az emigrációban
mat, megteremtsük a proletárdiktatúrát, megvessük az alapjait a szocialista építésnek. Egyben azonban azt jelenti, hogy a proletárdiktatúra egy adott stádiumában rá kell és rá fogunk térni az egyéni, kisparaszti gazdaságok önkéntes kollektivizálása útján az előnyösebb, nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságra." 16 A fenti hosszú gondolatsort azért tartottuk szükségesnek idézni, mert annak egy része ismertetése alapján Rainer M. János azt állítja, hogy Nagy Imre ebben „igyekezett összefoglalni a viták és félévi moszkvai tartózkodás utáni nézeteit a mezőgazdaság »atmenete« kérésében". 17 E megállapítást egyrészt helyesnek tartjuk, másrészt azonban az egész tanulmány és főleg az itt idézett szövegrész alaposabb elemzése több következtetést is lehetővé tesz. Nagy Imre ezen gondolatai azért fontosak, mert azok egyértelműen bizonyítják, hogy miért tartotta fontosnak a „birtokmegoszlás félfeudális maradványainak" alapos szakmai vizsgálatát. Azért, mert a KMP II. kongresszusán kialakított hivatalos irányvonallal szemben ő továbbra is ragaszkodott ahhoz a meggyőződéséhez, hogy a „parasztság alapvető földszegény" tömegeit csak a nagybirtokok felosztásával tudják a kommunisták megnyerni és nem a nagybirtokot szocializáló és nagyüzemmé deklaráló politikával. A KMP hivatalos álláspontjával szemben, amely a nagybirtokok szocializálását hangsúlyozta, így összegezte az álláspontját: „Tehát fel fogjuk osztani a nagybirtokot, hogy a parasztság alapvető tömegeit megnyerve, vele szövetségben, megszerezve a hatalmat megteremtsük a proletárdiktatúrát, megvessük az alapjait a szocializmus építésének." És csak a „proletárdiktatúra egy adott stádiumában," tehát csak később lehet a „kisparaszti gazdaságok önkéntes kollektivizálása útján" a nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságot megteremteni. Nagy Imre e kétszakaszos koncepciója, tehát lényegében még mindig az ún. Blum-tézisek alapján állt: nem értett egyet a nagybirtok azonnali szocializálásával, először annak parasztság közötti felosztását tartotta szükségesnek, mert szerinte a parasztság „alapvető földszegény" tömegeit csak így lehetséges megnyerni a proletárdiktatúrának, és annak csak egy későbbi időszakában gondolta lehetségesnek az önkéntes kollektivizálást. Az ún. Blum-téziseket azonban a Komintern és a KMP vezetése már 1929 őszén elvetette. így az ilyen gondolatok 1930 nyarán és őszén már eretnekségnek számítottak a Kominternben és a KMP-ben is. Ezért nem jelenhetett meg e kézirat sem a Komintern Agrárproblémák című folyóiratában, ahová először szánta azt Nagy Imre, sem a Bécsben megjelenő Új Március című kommunista folyóiratban. Nagy Imre tudományos és politikai meggyőződését, bátorságát azonban szerencsére megőrizte e kézirat. Ezért is tartjuk fontosnak e kérdéssel újra foglalkozni. „A magyar mezőgazdaság racionalizálása" A magyar mezőgazdaság racionalizálása című tanulmánya 20 gépet oldal volt, kevés javítást tartalmazott Nagy Imre jellegzetesen szép kézírásával. Annak legkésőbbi hivatkozása a Pester Lloyd 1930. október 31-i számára történt. Emiatt 16 Nagy Imre és kora I. 262-263. Lásd meg Rainer M. János, 1996.1. m. 166. 17 Lásd a 16. jegyzetet!
