Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Sipos József: Agrárkutató az emigrációban
e tanulmányt is a Bécsben megjelenő magyar nyelvű, kommunista folyóiratnak szánta a szerző. 10 E kéziratok saját kezű aláírása és dátumozása alapján azt gondolhatjuk - miként Rainer M. János -, hogy azok publikálásra való előkészítését Nagy Imre 1930 novemberében befejezte. Ezzel szemben, ha figyelmesebben megvizsgáljuk a tanulmány végét, akkor ott a Magyarság című napilap 1930. december 14-i számából idézett a szerző. Ez viszont azt jelenti, hogy e kéziratot Nagy Imre nem javíthatta át 1930 novemberében, hanem csak december közepe után. Akkor miért dátumozta azt novemberre? Ezen ellentmondás okát nem tudjuk. Csupán feltételezzük, hogy Nagy Imre az 1930-as tudományos teljesítményének vagy az Új Márciusnak szánt tanulmány elfogadtatása miatt egy hónappal korábbra visszadátumozta e kézirat elkészítését. Nagy Imre A mezőgazdasági bérleti viszonyok Magyarországon című tanulmánya két nagy táblázatot tartalmaz. Ezek pedig rengeteg statisztikai adatot. Az első táblázat a következő címet viseli: A közép- és nagybirtok haszonbérbe adott területe. A táblázatban megtaláljuk az összes haszonbérbe adott terület és abból külön kiszámítva a szántó, a kert, a szőlő, a rét, a legelő, az erdő, a nádas és a földadó alá nem eső területeket kataszteri holdanként. Mindezeket kiszámítva százalékok szerint is: külön kimutatva a 100 kat. holdon aluli kisbérleteket, a közép- és a nagybérleteket. Mindezt szerzőnk a Gazda Címtár 1925-ös évfolyamából gyűjtötte ki. Ez óriási tudományos munka volt! Itt most csak a leglényegesebb megállapításit idézzük: „Magyarországon a 100 holdon felüli nagybirtokok összes területének mindössze 25,6%-a van bérbe adva, tehát a nagybirtokok művelése túlnyomórészt házi kezelésben történik. (...) Amint a fenti táblázatból megállapíthatjuk, a bérbe adott területnek csak 22,6%-a, 464.884 kat. hold volt kisbériéiként bérbe adva. A középbérlők száma 1982, bérelt területük 630.766 kat. hold. Ezzel szemben 391 nagybérlő kezén 960.372 kat. hold volt. Tehát a nagybérletek domináltak. A bérbe adott összterületből a középbirtok bhtokterületének 19,2%-ával, a nagybirtok azonban már 28,75-ával részesedik. A nagybirtokok tehát jóval nagyobb mértékben hasznosítják földterületeiket bérletek formájában." Nagy Imre kimutatta, hogy a 100 kat. holdon felüli birtokok bérbe adott területének csaknem a fele a korlátolt forgalmú birtokokból állt, vagyis „elsősorban hitbizományi, alapítványi, egyházi és közösségi birtokokból. Jogcímek szerint bérbe volt adva az alapítványi birtokok 70,2%-a, a hitbizományi birtokok 40,0%-a, s a községi birtokok 29,5%-a. Az egyházi birtokokból bérbe volt adva 215.746 kat. hold." Szerinte ez is bizonyítja, hogy a nagybirtok „technikai fejlettsége, felszereltsége nem áll arányban a birtokterjedelemmel (ami a még meglehetősen extenzív termelésnek egyik oka)". Joggal állapította meg, hogy ezek az adatok alátámasztják azt az állítását, hogy a „mezőgazdaság félfeudális maradványai kerékkötői a mezőgazdaság, s így általában is a kapitalizmus fejlődésének. Ezért szükséges a félfeudális maradványok és a kapitalista fejlődés tendenciái közötti ellentétet kapitalisztikus módon, bérletek formájában áthidalni." És itt egy zárójelbe tett mondatban vitatkozott elvtársaival: („Nincs igaza tehát azoknak, akik, mint FePolitikatörténeti Intézet Archívuma, 887. F. 8. cs. 235. ő. e. 34-45. p.
