Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Gyula: Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági szerepváltozásai

2. ábra A mezőgazdasági kistermelés növekedése (1960=100) és az összes termelésből való %-os részesedése 1960 és 1990 között 1961 1961-1965 1966-1970 1971-1975 1976-1980 1985 1990 a kistermelés %-os növekedése • a kistermelés volumene, % ták állataikat, míg a nyugdíjasok inkább mással műveltették területüket. Árutermelésre elsősorban a szövetkezetek aktív korú dolgozói vállalkoztak. Ezt segítette az a szakembergárda és szaktanácsadási rendszer, amely az 1980-as évekre alakult ki. A mintegy 3000 tanácsadással foglalkozó szakember közül 1800 főnek ez volt a kizárólagos munkája. Az ÁFÉSZ-ek szervezésében is 2700 termelői szakcsoport működött, és taglétszámuk elérte a 220 ezer főt. Több tízezren voltak tagjai a tsz-ek és az állami gazdaságok segítségével működő kistermelői szakcsoportoknak is, amelyek zöme a kertészettel, a sertéshizlalással és nyúltenyésztéssel foglalkozott. Zömük - egy tökéletesen elhibázott intézkedés nyomán a rendszerváltáskor - megszűnt, felszámolva ezzel az EU által megkövetelt termelői értékesítő szervezetek már meglévő alapjait. Az integrációk szerepét jellemzi, hogy 1981-ben 1,1 millió tonna abrakot, 1,1 millió tonna takarmánytápot, 140 ezer malacot, 50 millió naposcsibét és számos más termelőeszközt vásároltak tőlük a kisgazdaságok. A mezőgazdasági kistermel (3. ábra), piaci kapcsolataik élénkké váltak. A magántermelés a mezőgazdaságban fontos, sőt esetenként meghatározó szerephez jutott. Az exportorientált mezőgazdaság - sikeres harc a kemény devizáért A magyar mezőgazdaság és a ráépülő élelmiszeripar 1965 utáni dinamikus növekedése nyomán fokozatosan javult a belső ellátás színvonala. A lakosság fogyasztása alapjában véve fölzárkózott a fejlett világéhoz. Az árubőség és a javuló életszínvonal mellett, különösen kezdetben, a fogyasztói árak szubvencionálása is