W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Csoma Zsigmond: „Magyarul írjuk, Magyarnak írjuk,..." (A magyar szőlészeti-borászati-kertészeti szaknyelv és szakterminológia kialakulása, fejlődése a 18-19. század fordulóján)

„Magyarul írjuk, Magyarnak írjuk,..." (A magyar szőlészeti-borászati-kertészeti szaknyelv és szakterminológia kialakulása, fejlődése a 18-19. század fordulóján) CSOMA ZSIGMOND „Magyarul írjuk, Magyarnak írjuk, a kiknek mind földjöket mind fzokáfokat azután efmértük-meg jobban, hogy Hazánkat el-hagytuk" Pethe Ferenc A magyar nyelvű szőlészeti-borászati szakirodalom megjelenése maga után vonta a magyar szőlészeti-borászati szaknyelv és szakterminológia kialakulását, csiszolódását, fejlődését. Az első szakirodalmi próbálkozások még adaptációk, a külföldi szakirodalmak hatását magukon hordozók voltak. Nemegyszer a szakmai megnevezések még pontatlanok és nem egzaktak. Mindez az egységes szaknyelv kialakulása előtt jellemezte a szakirodalmat, ami a területi-táji, a népi terminológiai eltéréseket is tükrözte. Érdekes módon a természet megismerésében és ezeknek az új ismereteknek a továbbadásában, és így a polgárosodás felé haladó úton is éppen a vidéki papság és a felvilágosodástól megittasult, természettudományos végzettségű városi polgárok, elsősorban az orvosok jártak elől. Ők voltak azok, akik a nyelvújítási harcban is élen jártak, így a nemzetté válás rögös útján a nemzeti szaknyelv és a terminológia kialakításában is. Az állat-, baromorvoslók korabeli útmutatásait talán csak a középkori gyökerekkel rendelkező kertészeti - az egykori herbáriumok és füves- (Kreuterbuch) könyvek -, valamint a szőlészeti-borászati, különösen a borkezelések és a borok beltartalmi értékeivel foglalkozó orvosi disszertációk sokasága múlta felül. Mindezek nagy számához Paracelsus alkimista rejtélyei is hozzájárultak. Nagy visszhangú munkásságát számos követője folytatta tovább, a tokaji szőlőkben és borban rejlő arany titkát kutatva meg akarták fejteni a tokaji borok legendáját, ami messzi földön híressé tette a borvidéket. Az első magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyv szerzője, Nagyváthy János is sokat merített az 1791-ben megjelent kétkötetes szakkönyvében a korábbi évszázadok és a 18. század végének újabb agrártudományi ismeretei-