W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
Szabó T. Attila: Az örökléstan (genetika) nevének és szakszókincsének előtörténete Váradi Lencsés György, Apáczai Csere János és Festetics Imre munkáiban
Az öröklődés Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában (1653/1655) Lencsés György számára természetes volt a 16. századi élettudományi ismeretek magyar nyelven való összefoglalása; munkáját gyakorlati segítségnek szánta, és nem keresett indoklásához nyelvművelő érveket. Közel 100 évvel később Apáczai Csere János már határozott szükségét érezte a magyar tudományos nyelvművelő munka elméleti megindoklásának, amikor a Magyar Encyclopaedia előszavában ezeket írta 17 : „...különféle népeknek különféle anyanyelven írott könyveire bukkantam ... s rájöttem arra: nem csoda, hogy azok a népek tudás dolgában túlszárnyalnak bennünket, hiszen az összes tudományokat anyanyelvükön olvassák és közlik, tanulják és tanítják. ... Ez a látvány ... elvonta figyelmemet a tanulástól, és minden gondolatomat az a vágy fogta el, hogy segítsek szülőhazámon ... hogy mindenfajta tudományból magyar nyelvre fordítsak. De amikor a nyelv nagyfokú szegénysége és sivársága már a küszöbről riasztó látványként tárult elém, megkezdett munkámat legott abbahagytam, míg a sors rendeléséből kezembe nem akadt Theodorosz Gaza könyve, melyben Arisztotelésznek az állatokról és Theophrasztosznak a növényekről szóló művét fordította le. O ezt írja a növényekről (!?) szóló könyv előszavában: a dolgok neve olyan, amilyet a névadók tetszése szabott rájuk. Nevet adni pedig minden időben egyformán szabad*. El sem képzelhető, hogy jöhet valaha olyan idő, amikor akár új dolgok feltalálása, akár elnevezése megszűnnék Hozzáfogok tehát, hogy ... egyrészt tőlem telhető szorgalommal kikeressem azokat a növényeket (!?), melyek megvannak a latin nyelvben, másrészt pedig, hogy az új dolgoknak új nevet adjak ... Ezt írja Gaza. ... Ezért erősen föltettem magamban, hogy .... nem halok meg addig, míg magyar nyelven nem közlöm a magyarokkal az összes tudományokat. ... állandóan szem előtt tartva Senecanak nevezetes intelmét: ... aki el akarja érni kitűzött célját, csak egy úton haladjon, s ne kóboroljon sokfelé, mert az nem haladás, hanem tévelygés " 19 Alighanem ennek az elhatározásnak köszönhetjük a magyar tudományosság első olyan mondatait, melyben már határozottan elkülönülnek a testi sejtekre és a csíraplazmára vonatkozó fejtegetések. Következzenek tehát az Apáczai által írott, a nemzésre és öröklődésre vonatkozó mondatok a fejezetek számozásának rendjében, mely egyben az eredeti helyre való utalás is: 17 i. m. 77-78, stb. 18 kiemelés: szta. 19 Szigeti J. 1977, i. m. 75-94., de ezt a másodlagos forrást az eredetiben latinul és görögül szereplő idézetek gyakran önkényes magyar fordítása miatt - vö. pl. a 79. lapon a „növény" szó anakronisztikus szerepeltetése az Apáczaiszövegben - csak megfelelő elővigyázatossággal lehet használni. Itt mondunk köszönetet dr. Szabó István keszthelyi professzor úrnak, aki a Szigeti-féle munkának erre a buktatójára felhívta a figyelmet.
