W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
Szabó T. Attila: Az örökléstan (genetika) nevének és szakszókincsének előtörténete Váradi Lencsés György, Apáczai Csere János és Festetics Imre munkáiban
Már a bevezetőben tisztázandó, hogy az átöröklés (heredity) és az örökléstan vagy genetika (genetics) ugyanazzal az életjelenséggel - az örökletes tulajdonságok nemzedéksorokon átívelő jelenlétének törvényszerűségeivel - kapcsolatos tudás két, időrendben egymást követő megközelítése. Az átöröklés vizsgálatára már az asszír-babiloni és az ezt követő bibliai időkből is vannak rajzolt vagy írott adataink. Az örökléstan (genetika) történetét a Mendel-féle kutatások újrafelfedezése (1900) óta hagyományosan 1865-től, Mendel matematikai rendszerbe foglalt eredményeinek első brünni közzétételétől számítja a modern tudomány. Célok Ez a tanulmány egyrészt a 16. századtól kezdődően fel szeretne villantani néhány korai adatot az örökléstan magyar nevének kialakulásáról, illetve az öröklődési jelenségek magyar szaknyelvi leírásának alakulásáról Váradi Lencsés György, Apáczai Csere János műveiből. Másrészt Festetics Imre példájával azt szeretné érzékeltetni, hogy a genetika tudományának kiemelkedése - a „Természet Genetikai Törvényeinek" első megfogalmazásával - Mendel előtt közel fél évszázaddal, Nyugat-Magyarország térségében fogant. Nem vállalkozhat azonban ez a tanulmány annak elemzésére, hogy milyen tényezők gátolták, illetve gátolják Festetics Imre hatásának hazai és nemzetközi elismerését. Ami az első célkitűzést illeti, Lencsés György (1530-1593) a vese, az ízületek stb. szervi örökletes betegségeiről szóló (részben ma is helytálló), illetőleg a vérbaj örökletes voltáról való (téves) elképzelései az európai szellemiségű magyar nyelvű tudományosság első dokumentumai, és itt kerülnek először közlésre. Apáczai Csere János (1625-1659) vonatkozó fejezetei az első magyar tudományos enciklopédia öröklődéssel kapcsolatos kartéziánus szemléletét és enciklopédikus tudását tükrözik, illetve ennek a tudásnak a magyar és nemzetközi szaknyelvi fejlődését példázzák; a szövegek örökléstani szempontú feldolgozására nem találtunk utalást 7 . Festetics Imre (1767-1848), a tudós gróf, aki egyébként a Román Fejedelemségek török alól való felszabadítása során szerzett sebesülése miatt vált meg a katonai pályától, a Veszprémi Egyetem legrégebbi karát, az 1797 óta a kontinentális Európa első önálló agrárfőiskolájaként működő Georgikon Agrártudományi Kar elődjét alapító Festetics György testvéröccse volt. Imre - bátyjával ellentétben - tudományos kapcsolatait nem Keszthely, hanem Morvaország fővárosa, 7 Gazda I. 2003.
