Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)
Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)
Pécs vidéke termelt minőségileg és mennyiségileg is kimagasló eredménnyel. Bortermelésben Magyarország ekkor az évi 3-5 millió hl-rel, és a 213.098 ha szőlőterülettel a világ bortermelő országai között a negyedik helyen állt Franciaország, Olaszország, Spanyolország után. Az 1930-as évek zöldségtermesztésére jellemző volt a nagy termésingadozás, 13-21 millió mázsa között, ebből a mennyiségből 200.000-600.000 mázsa közötti mennyiséget exportált az ország. Legfontosabb zöldségcikk a saláta, a zöldborsó, a zöldbab, a saláta- és konzervuborka, a tök, a spárga, a paraj, és a karfiol volt. A legnagyobb exportot uborkából könyvelhette el az ország. Konzervekből a magyar paradicsom vívta ki a legismertebb hírnevet, 1926 óta 538 q-ról 1933-ra 18.329 q-ra emelkedett az exportja. A magyar paradicsomkonzerveket a Magy. Kir. Erjedéstani Intézet ellenőrizte és ellenőrjeggyel látta el. Magyarország évente mintegy 300.000 mázsa paradicsomot termelt, amelyből a nyers termés exportja 3.000 mázsáról 1933-ra 20.000 mázsára emelkedett. Az ugyancsak híres paprikakonzerveket pedig a magas C-vitamintartalom megőrzése érdekében a szegedi Egyetemi Orvostani Chemiai Intézet ellenőrizte szigorúan. A paprikatermelés évente 25-50.000 mázsa közötti hozamokkal dicsekedhetett, amiből az évi kivitel 7-11.000 mázsa körül mozgott. Már a korabeli kiállítási propaganda is hangsúlyozta, hogy a magyar zöldpaprika C-vitamin tartalma négyszerese, ötszöröse a citroménak, narancsénak. 1921 óta a magyar paprikatermelés és -kivitel állami ellenőrzés alatt állt. A szegedi és kalocsai paprikatermelési kísérleti állomás, valamint a Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi és növényforgalmi irodája végezték ezt a munkát, és márkázták a minőségi osztályozásnak megfelelő magyar paprikaőrleményeket. A paprika márkázása kötelező volt. A törvény két különleges paprikaminőséget különböztetett meg: édesnemes és a félédes, valamint három szokványos minőséget: a rózsapaprikát, az erőspaprikát, a kereskedelmi paprikát. Fontos kiviteli cikk volt az 1930-as években még a hagyma is (vöröshagyma, fokhagyma, dughagyma). Évente 150.000-400.000 kg mennyiséget exportáltak belőle, ezért szintén a kiállítások állandó bemutatott terméke lett. Az 1930-as évek gyógynövénytermelése a korábbi évekhez képest tovább emelkedett, és a kivitel 12.000-15.000 q közötti értéket ért el. A vadon termők közül nagy mennyiséget gyűjtöttek be, különösen a flor.chamomillaeből (kamillavirág), a fol.urticaeból (csalánlevél), fol.stramoniiből, fol.hyoscyamusból (beléndek), fol.et radix belladonnaeből (nadragulyalevél és -gyökér), rad. saponieből (szappanfűgyökér), rad. et fol. althaeaeből (zilizlevél), fol. malvaeből (mályvalevél), herba absynthilből. Az utóbbi években a ricinus termelése is nagyobb méreteket öltött, sőt a fol. digitalis (gyűszűvirág levele) szükségletet az ország ekkor már teljesen maga fedezte. Az exportált gyógynövények állandó jó minőségét az 1917-ben alapított Magyar Kir. Gyógynövénykísérleti Állomás biztosította. A dísznövénytermesztésben a városi igényekhez igazodva hatalmas rózsa-, szekfű- és dísznövényhajtató telepeket létesítettek. Évente kb. 2,5 millió db Primula obconiat (kankalin), 1 millió cserepes ibolyát, 10 millió kiültetett ibolyát, 1 millió cserepes Cinerariat (csodaszem), 500.000 hajtatott nefelejcset, 30.000 Begonia Gloire de Lorraine-t (begónia), 250.000 hajtatott jácintot, 750.000 hajtatott tulipánt, 100.000 cserép Gloxiniat (csuporka), 300.000 db Pelargoniumot (muskátli), 250.000 Hortensiat, 130.000 amerikai szegfűtőt, 1 millió hajtatásra előkészített rózsatőt - amelyből 3 millió szál virág várható -, 10 millió szál Chrysanthenumot (őszirózsa) és 650.000 Cyclament jelentett a hajtatás. Ezek után érthető, hogy a kertészeti kiállítások virágpompájukkal milyen nagy mértékben vonzották a látogatókat. Az OMGE XXXIX. Országos Mezőgazdasági Kiállításán és Vásárán 1930-ban a kertészeti növények és virágok magvain kívül szőlészeti és borászati kiállítást is rendezett a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete. Az OMGE által 1941. március 29-től április 6-ig megrendezett Országos Mezőgazdasági Kiállításon a „Hangya" Szövetkezet és a Gyümölcstermelők Szövetkezete együttes kiállításon mutatkozott be. A Gyümölcstermelők Országos Beszerző és Értékesítő Szövetkezete (Gyobész) 1940 nyarán alakult, és ízlésesen berendezett üzlete és „vitaminbárja" a korabeli Budapest látványosságai közé tartozott. A nagybani árusítást a Nagyvásártelepen bonyolították le. Kiállításuk a korabeli értékelés szerint is oktató és szemléltető jellegű volt. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete gondoskodott az 1941. évi kiállításon az Országos Szőlő- és Borpropaganda keretében létesített úgynevezett kiállítási és kóstoló-borcsarnok köralakú, páholyszerű helyeinek betöltéséről és a kóstolás lebonyolításáról. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete tagjainak csoportos kiállításán a Móri borvidéket 1, a
