Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)

Somlói borvidéket 4, a Badacsony-Balatonfüred-Csopaki borvidéket 5, a Villány-Siklósit 1, a Dunántúli borvidéket 1, a Gyöngyös-Visontai borvidéket 2, a Nyírségi borvidéket 1, a Felföldi borvidéket 1, az Alföldi borvidéket 14, a Beregi borvidéket 2, a Tokaj-Hegyalj

ait 12, az Egrit 2 termelő képviselte. Emellett 16 egyéni kiállító vett részt a kiállításon. Az OMGE által 1942. március 21-29. között rendezett Országos Mezőgazdasági Kiállítás és 51. Tenyészvásáron az Országos Szőlő- és Borpropaganda keretében létesített úgynevezett kóstoló-borcsarnokában kóstolásra kerültek a legkülönbözőbb magyar borok, a cégeket a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete szervezte. Ezen a kiállításon a Magyar Szőlősgazdák és Hegyközségek Országos Egyesülete által rendezett borversenyen mutatták be, mérettették meg a termelők boraikat. Kertészeti, szőlészet-borászati kiállítások a II. világháború után A világháború, a világégés nem kedvezett a kiállítások ügyének. A növénytermesztés, a katonaság ellátása persze mindig stratégiai kérdés is. A motorolajgyártás, különösen a repülőolajok gyártása érdekében az olajos magvú növények termesztése előtérbe lépett. A fronton szolgálatot teljesítő férfiakat nők váltották fel, így olyan hagyományos férfimunkát, mint pl. a szőlőmetszést, szőlőkapálást, borászatipincemunkákat már nők is ellátták. A fordulat éve utáni kiállítások egyre inkább a szövetkezeti és az állami szektor mindenhatóságát szemléltették. Nemcsak az ötvenes évek tervjelentései, hanem ezeknek az éveknek a kiállításai is harsogták a fantasztikusabbnál fantasztikusabb termelési eredményeket. A LXII. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, Nemzetközi Borkiállítás és Borverseny 1958-ban, a szabályzatában már a nagyüzemi szőlőtermesztés és borászat fölényét hirdette, függetlenül attól, hogy területileg és a tulajdonosok arányában a nagyobb számot még a kistermelők adták. A Nemzetközi Borversenyt 1958-ban Budapesten szeptember 1-9. között rendezték meg. Itt a magyar borok mellett albán, ausztráliai, algériai, bulgáriai, ciprusi, francia, marokkói, NSZK-beli, olasz, osztrák, román, spanyol, svájci, szovjetunióbeli (moldvai, kazak, grúz, orosz, krími, tádzsik, azerbajdzsán, üzbég, kirgiz, örmény), jugoszláviai és csehszlovákiai borok képviselték a világot. A szőlőtermesztésnél a fajta és agrotechnikai követelmények között sorolták fel, hogy a köztermesztésben szereplő, vagy még el nem terjesztett, de már ismert csemegeszőlőfajtákat lehetett bemutatni, amelyeket kifogástalan talaj - és növényvédelmi munkával kezeltek. A bemutatandó csemegeszőlőből a termelés helyén legalább 10 q árumennyiséggel kellett rendelkezni. Egyéni termelőknél a megkövetelt legalsó területhatár pedig 400 négyszögöl volt. Az új szőlőfajták kiállítási bemutatásánál a követelmények a következők voltak. Nagy vagy közepesnél nagyobb, hosszú, hengeres, lazaszerkezetű fürt, nagy bogyókkal. A bogyók héja közepesen vastag, kevésszámú, lehetőén apró magvú legyen. Fontos szempont volt a jó szállíthatóság, középkorainál nem későbbi (tehát augusztus 15-20. körüli) érés. A szőlőnek lehetőén aranysárga, vagy zöldessárga színűnek kellett lennie. Fehérbort adó új szőlőfajtáknál minőségi követelmény volt a magas cukorfokú, kierjedés után testes, illatos, lehetőén korai vagy középérésű, olyan minőségi fehérbort adó új szőlőfajta, amely az eddigi kultivált minőségi fehérbort adó fajtáknál nagyobb terméseket produkál. A cinkotai Aranykalász Tsz. fűthető, öntözhető fóliaháza az 1967. évi mezőgazdasági kiállításon