Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - UNK JÁNOS: Növénytermesztés (lektor: Bócsa Iván)

Fleischmann 48l-es, valamint az újabbak: a Fertődi 293-as, a K-21-es, a Kompolti 169-es és az Udvaros 8l-es kerültek bemutatásra. Az 5. sz. fülkében grafikonszerűen került ábrázolásra a rizstermesztés területi fejlődését 1938-1944 és 1948-1958 között. A rizsnek elsősorban a tiszántúli degradált szikes, nagy kiterjedésű, savanyú vegyhatású talajokon volt jelentősége, amelyek öntözés nélkül még legelőnek sem voltak használhatók. A 6. sz. fülke bemutatta a kukoricatermesztést, amely a búza után legfontosabb növényünk. Növénynemesítőink világviszonylatban is hírnevet szereztek a kiváló beltenyésztéses hibridkukorica előállításával. A kiállítás ismertette az elismert beltenyésztett hibrideket, az Mv-l-est, az Mv-39-est stb. A szálastakarmány című pavilon bemutatta az ország takarmánytermesztésének helyzetét, a vetőmagtermesztést, hangsúlyozva az évelő pillangósok fontosságát. A pavilon bal oldali hajójában bemutatták az ipari növények közül a cukorrépát, a dohányt, a burgonyát és a rostnövényeket. Dohányfajták: a honosított Havanna 2C, Burley, KP kerti, KE Virginia. Nemcsak a termékeket mutatták be, hanem a fajtákat élő növények formájában is, ládákban előnevelve prezentálták. 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár (1967) A vásár célja elsősorban a szakmai ismeretterjesztés, a gondosan előkészített szakmai napok programjainak megvalósítása volt. A harmadik 5 éves terv az előző 5 év átlagában a növénytermesztés hozamainak 15-17%-os növekedését irányozta elő. E feladatok megvalósítását kívánták elősegíteni a kiállítás növénytermesztési bemutatói azáltal, hogy szemléltették az utóbbi években kidolgozott és elterjesztésére alkalmas új termelési módszereket, eljárásokat, technológiákat. A növénytermesztési pavilonokban a látogatók tájékoztatást kaptak a növénytermesztési eredményekről, különös tekintettel a főbb növények terméshozamára, a kémiai anyagok (műtrágyák, gyomirtó szerek) alkalmazására és a gépesítés színvonalára. Bemutatták a takarmánynövények termesztésének, felhasználásának és üzemen belüli helyes megszervezésének módszereit is. A kukorica- és lucernatermesztés, valamint a korszerű legelőgazdálkodás és hasznosítás időszerű kérdései mellett dokumentumok ismertették az Iregszemcsei Mezőgazdasági Kutató Intézet által kidolgozott takarmánytermesztési rendszert. A mezőgazdasági üzemeken belüli belvízrendezési feladatok a legtöbb helyen egyszerű eszközökkel megoldhatók. Ezekről a módszerekről, valamint az állami támogatás mértékéről, formájáról is tájékoztatott a kiállítás. A tervben kitűzött növénytermesztési célok elérésének egyik fontos feltétele a talaj termőképességénekfokozása. A gyenge szikes, savanyú és homoktalajok javítási módszereit, valamint az elérhető eredményeket szintén szemléltette a pavilon talajjavítási és talajvédelmi bemutatója. A 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás 1970. augusztus 28-án nyitották meg, s szeptember 20-ig tartott. Az elmúlt 25 év alatt igen jelentős szerkezeti változások mentek végbe a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A mezőgazdaság két fő ágazata, a növénytermesztés és az állattenyésztés egymástól eltérő módon növekedett. Míg a növénytermesztés volumene 1969-ben 131,4%-kal haladta meg a háború előtti színvonalat, addig az állattenyésztés 149,6%-kal volt nagyobb. A növénytermesztés szerkezete jelentősen megváltozott, intenzív irányba tolódott el. Csökkentek a gabonafélék, növekedett az ipari növények, a zöldség, a gyümölcs és a szőlő, valamint a takarmánynövények aránya az összes területből. Mind nagyobb teret nyertek a nagy hozamú nemesített növényfajták. Sok évi súlyos gond után 1964 óta mindig biztosítani tudtuk hazai termésből a lakosság kenyérellátását, 1968-69-ben tartalékképzésre és exportra is lehetőség nyílt. Fordulat következett be a takarmány termesztésben is. Az 1969. évi termelési eredmények, ezen belül