Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - UNK JÁNOS: Növénytermesztés (lektor: Bócsa Iván)

a kukorica minden korábbinál nagyobb, 37,9 mázsás hektáronkénti hozama lehetővé tették a takarmányforgalomban fennálló kötöttségek megszüntetését. Jelentős lépés volt ebben az időszakban a kémiai anyagok, a műtrágyák és növényvédőszerek mennyiségének növelése is. Hatóanyagban 58,4 kg volt a kh-kénti felhasználás, a háború előtti 1 kg-mal és az 1960 évi 13 kg-mal szemben. A kiállítás figyelemre méltóan beszámolt a mezőgazdaság energiabázisának gyökeres átalakulásáról. Míg korábban a mezőgazdaság vonóerő-kapacitásának csak 8%-át adták a gépek, addig a kiállítás idején 80-85% volt a gépi vonóerő aránya. Az élelmiszeripar termelése 1950-69 között megnégyszereződött. A rekonstrukciók következtében a tartósítóipar 17-szeres, a baromfiipar 6-szoros fejlődést produkált. Mindezen fejlődéshez döntően hozzájárult a tudomány és a szakoktatás. A korszerű termelési eljárások kidolgozása, a szakismeretek növekedése jelentős forrása volt az eredményeknek. A rendkívüli gazdag kiállítási anyagot az összesen 40 ezer négyzetméter területű pavilonokban és a 65 ezer négyzetméternyi szabadtéri bemutatókon helyezték el. Az előkészítő munkában 20 szakbizottság, mintegy 500 kiváló szakember és több mint 100 művész, építész vett részt. A kiállításon másodízben rendezték meg a kutatási bemutatót, amelyen az elterjesztésre ajánlott eredményeket ismertették. A kiállítás idejében 27 termelőszövetkezetben és állami gazdaságban rendeztek üzemi bemutatókat. A 37 szakmai programra mintegy 20 ezer hazai és külföldi szakember megjelenésére számítottak. A szántóföldi növénytermelés főbb eredményei A búza termésátlaga 1931-40 és 1967-69 között 91%-kal növekedett. 1969-ben minden korábbit meghaladó, közel 4 millió tonnás rekordtermésünk volt kenyérgabonából. Jó eredményeket értünk el a kukoricatermesztésben. Ennek magyarázata a hibridkukorica 1957-62 évek közötti térhódítása volt, továbbá a sűrűbb vetés, a gépi talajmunka és a vegyszeres gyomirtás. A szálas- és lédústakarmányok vetésterülete 12%-kal növekedett, ami a rétek és a legelők területének csökkenését nagyjából ellensúlyozta. A szálastakarmány-termelést a növénytermelés legkritikusabb részének tekinthetjük, mert ebben a háború óta csak 1969-ben sikerült számottevő előrehaladást elérni. A 6000 m

2 alapterületű szabadföldi bemutatón a látogatók a köztermesztésre ajánlott legfontosabb szántóföldi növényfajtákat és fajtajelölteket tanulmányozhatták. Bemutatásra került néhány kutató intézet új módszere, nemesítési eljárása. Az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézete 21 kukorica (hibrid), az Országos Agrobotanikai Kutató Intézet a Tápiószelei l-es lucerna, valamint a Hungaro-poly vöröshere fajtákat állította ki stb. A vízgazdálkodási kiállítás a háború utáni 25 év legfontosabb eredményeiről és a közeljövő terveiről tájékoztatott. Bemutatta a vízügyi szolgálat jogalkotó, hatósági építő és biztonsági, valamint meliorációs tevékenységét. Növényvédelem. A kutatás és technológia fejlődése keretében a „három lépcsős" rendszer került kialakításra. Első lépcső az alapkutatás: a Növényvédelmi Kutató Intézet és az agrár- felsőoktatási intézmények növényvédelmi tanszékei, amelyek módszertani és alapkutatásokkal foglalkoztak; a második lépcsőben az ágazati kutató intézetek az egyes kultúrák komplex termesztés-technológiája keretében kutatták a védekezés-technológiai kérdéseket. A harmadik lépcsőben a megyei növényvédő állomások laboratóriumai és az állami gazdaságok szaktanácsadási központjai szervizsgálatokat végeztek új növényvédő szerek nagyüzemi keretek közötti hatásosságának megállapítására. Évente mintegy 250-300 új növényvédőszert vizsgáltak. Repülőgépes növényvédelem. E témakörben bemutatásra került a repülőgépes növényvédelem hazai fejlődése. A Repülőgépes Növényvédő Állomások gépparkja lehetőséget nyújtott olyan agrotechnikai eljárások végrehajtására is, mint pl. a műtrágyaszórás, illetve lombtrágyázás.