Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Méhészeti kiállítások (lektor: Szalainé Mátray Enikő)

április 7-én - egyesült a Magyar Országos Méhész Egyesület és a Magyar Méhészek Egyesülete (ez utóbbi a Délmagyarországi Méhészegylet jogutóda volt). A vándorgyűlés elnöki tisztét Ráth Károly, Budapest főpolgármestere vállalta. A rendkívül gazdag és változatos kiállítás hat csoportban mutatta be 311 (ebből 31 német és 44 osztrák) kiállító méhészetben elért eredményét. Az első csoport, az élő méhek kiállítása volt, melyet az Iparcsarnok közelében levő Hattyú-szigeten rendeztek meg. Állami aranyérmet Binder Iván betelepített négyes Neiszer kaptára nyert. Nagy látványosságot jelentett a Berkes Kálmán budapesti méhész által kiállított „figyelő-kaptár", melyben az üveglap mögött tevékenykedő méheket akadálytalanul lehetett megfigyelni. A második csoportot a különböző típusú kaptárak (130 db) képezték. A szolid kiállítás, a pontos egyleti keretméret és nem utolsósorban a kedvező ár tette lehetővé, hogy Kühne Ferenc, a budapesti Emlékérem. Német, Osztrák és Magyar Méhészek 37. Vándorgyűlése. Budapest, 1892. kereskedelmi méhtelep tulajdonosa és Szabó Gergely, budapesti asztalos nemcsak díjakat nyertek, hanem jó üzleteket is kötöttek a kiállítás alkalmával. A kiállítás harmadik csoportjában mintegy nyolcezer üvegben és száznál több kannában több mint száz mázsa pörgetett és csurgatott méz került kiállításra. A negyedik csoport a mézipari termékeket mutatta be. Igen gazdag volt az ötödik, a méhészeti eszközök csoportja. A sok tetszetős, de felesleges eszköz miatt a későbbi kiállítások bírálati szabályzata már olyan paragrafust is tartalmazott, mely szerint a fölösleges és drága tárgyak nem díjazhatok. Legtöbben a „Hungária" pergető különböző javított változatait állították ki. A hatodik csoportot alkotó méhészeti irodalom és méhészeti oktatóeszközök közül a budai tanítóképző és Metzger Ede kiállításában szerepelt két méh óriás, szétszedhető mása volt az általános érdeklődés tárgya. Tudományos szempontból legjelentősebb a Lendl Adolf által készített, méhek anatómiáját, életét és ellenségeit szemléltető borszesz preparátumok voltak. Az 1896. évi kiállításon, az 1885. évihez hasonló formában került bemutatásra a méhészet. Mind a mezőgazdasági nagycsarnokban megrendezett állandó kiállítás, mind az Erzsébet Királynő út mentén fekvő nagy állatkiállítási területen az élő méhek kiállítása a nagyközönségnek szólt, és a méhészet teljes rendszerét kívánta bemutatni. Az élőméh-kiállítás alkalmával bemutatásra kerültek az országban előforduló hazai típus és a nevezetesebb külföldi fajták. A méhkasok és kaptárak közül is minden ismertebb rendszer képviselve volt, az egyszerű alföldi vesszőkastól a legújabb találmányú keretes kaptárig. Természetesen itt is került kiállításra méz, de nemcsak az előző évi - mint az állandó kiállításon -, hanem az abban az évben gyűjtött is.