Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - SZOVÁTAY ADRIENNE: Baromfikiállítások (lektor: Kállay Béla)

Az 1933. évi OMK baromfibemutatója az előző évinél már kedvezőbb képet nyújtott. A gépek bemutatójára számos baromfitenyésztési eszközt, keltetőgépet hozott fel többek között a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete. A MÁV kiállításán, egyebek mellett, élő és vágott baromfi szállítására alkalmas teherkocsikat lehetett látni. Ebben az évben a Budapesten tartott nemzetközi baromfikiállításon - a küllemi bírálat kiegészítéseként - a termelőképességről a tulajdonosok nyilatkozatot adtak. Az 1934. évi OMK érdekességét növelte a honvédelmi minisztérium járőr-postagalambokkal benépesített dúca. Ugyanabban az évben a Budapesti Nemzetközi Vásáron keltetőgépeket és élő kiscsibéket is bemutattak műanyák alatt. Egy állatvédelmi szempontból példamutató baromfiszállító kötény is említést érdemel. Az évenkénti nemzetközi baromfikiállítás a vasúti díjkedvezmény megvonása miatt elmaradt. Csupán az őszi mezőgazdasági kiállításon mutattak be export baromfitermékeket. 1936-ban az OMK-on a gödöllői Kísérleti Tangazdaság és a pápai Állami Baromfitenyésztő Telep törzsei tűntek ki a pavilon előtti ólas udvarokban elhelyezett többi baromfiállomány közül. A pavilonon belüli kiállítás fénypontja volt - akárcsak a következő évben - az elektromos műanya alatt a homokban kapirgáló kiscsibék látványa, valamint a 20.000 tojás befogadására alkalmas, óriás szekrényes keltetőgép. Az 1937. évi OMK-on az Országos Mezőgazdasági Kamara szemléltető táblákon mutatta be gazdaságszervező munkáját. A mintatenyészólak, eszközök és gépek értékes együttesét mutatta be a Gödöllői Tangazdaság. Az egyéb tárgyak mellett több készítmény keltett különleges figyelmet. Az egyik az ún. féregirtó tojás volt, amelyet dúvadirtásra használtak akkoriban (ez ma már tilos). A másik, az egérirtó bacillustenyészet ugyancsak tilos ma már. A baromfikolera elleni oltóanyagok régen várt segítséget nyújtottak a fertőzéstől nem védett állományoknak. Ugyanebben az évben ősszel Budapesten nemzetközi baromfikiállítást tartottak. Itt tanulságos volt a Külkereskedelmi Hivatal szemléltető tábláinak sora, amelyeken a baromfitenyésztőket a nagy tojások iránti külföldi keresletről, továbbá a baromfitartás és a tojáskezelés higiéniájáról, a pulyka- és a libaexportról, a baromfi és tojásárakról, a hivatal külföldi szervezetéről, a hazai baromfikeltető központok hálózatáról és a Németországba irányuló baromfiexportunkról tájékoztatták. Az 1938. évi OMK-on nagy volt az érdeklődés a kanárik és a pápai vándorol iránt, amely a legeltetett baromfiak számára nyújtott éjszakai védelmet. Felhívták a baromfitartók figyelmét arra is, hogy vérfrissítés céljából előnyösebb tenyésztojást importálni, mint élő baromfit. Az őszi budapesti nemzetközi baromfikiállításon propagálták először Gergely Béla, a neves baromfitenyésztő és keltetőgépgyártó ingyenes oktató Árjegyzék c. négy részes füzetét a tojástermelésről, a gépi keltetésről és a mesterséges csibenevelésről. A kiállítással kapcsolatos elméleti baromfitenyésztési tanfolyamon oktatták a gépi keltetés állategészségügyi előnyeit a kotlós neveléssel szemben (a tojó legtöbb fertőző és parazitás betegsége így nem terjed át a csibékre). A kappanozásról és a vérvételről gyakorlati bemutatót is tartottak. Az 1939. évi budapesti nemzetközi baromfikiállításon újításként, szakelőadások helyett, állandó szaktanácsadói ügyeletet vezettek be, továbbá a gépek és eszközök mellett fertőtlenítőszerek is megjelentek (Hydroxygen Rt., Budapest). Az 1940. évi OMK-on megkapóan tanulságos volt a mezőgazdasági ismeretterjesztés történetéről szóló kiállítás. A kiállítók mellett bemutatkozott a Hangya Szövetkezet baromfi, tojás- és tollértékesítő osztálya is. Ugyanebben az évben, az őszi budapesti nemzetközi baromfikiállítás főcsarnokában a Hangya állította fel sárga magyar tyúkokkal benépesített baromfimintaóljait csapófészkekkel. A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete az állami és a törzskönyvezett magántelepek felügyelete, a keltetőközpontok, a baromfikiosztási akciók, a vándortanácsadók működése, a kiállítások, őszi tanfolyamok szervezése körében kifejtett szerteágazó tevékenységét ismertette. Nagy érdeklődést keltett a marosvásárhelyi Baromfikeltető Központba szállítandó, magyar gyártmányú, 10 ezer tojásférőhelyes, szekrényes keltetőgép, amelyet Gergely Béla üzeme készített. Az 1941. évi OMK-on a Hangya Szövetkezet exporttelepein használt tojásosztályozó gépével tűnt ki. Az 1942. évi OMK-on tyúkfélét nem lehetett látni az előző év őszén kezdődő baromfipestis-járvány miatt. A járvány miatt ebben az évben a szokásos budapesti nemzetközi baromfikiállítást már meg sem tartották. A járvány mindaddig rendszeresen jelentkezett, amíg az 1950-es években el nem kezdődtek az egész országban a baromfipestis elleni, H-vakcinával végzett rendszeres, kötelező védőoltások.