Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)
Tanulmányok - SZOVÁTAY ADRIENNE: Baromfikiállítások (lektor: Kállay Béla)
Csapófészket, tojószatyort, költőfiókot tyúkok számára, tojásvizsgáló lámpát és gépet, kappanozó készüléket, porozó készülékeket féregirtásra, fertőtlenítő tojásokat, acetiléngáz-fejlesztőt, lágy takarmánykeveréket és ehhez aprítógépet először az 1902. évi pozsonyi Országos Mezőgazdasági Kiállításon mutattak be. A nemesített tyúkok, pulykák, víziszárnyasok mintaóljai sodronykerítéssel körülvett udvarokban álltak. Minden tenyésztő otthon látta el a katalógus számjegyét viselő lábgyűrűvel baromfiait. Ez a kiállítás adott helyet az első magyar baromfitenyésztési kongresszusnak is. Házilag készíthető csapófészek 1903 és 1914 között évente rendeztek regionális és országos baromfikiállításokat. A különféle tenyészbaromfi-törzseket, főleg a víziszárnyasokat a szabadban, udvarokban helyezték el, míg a pavilonok ketreceiben kaptak otthont a tenyésztyúkok, a galambok és a díszmadarak. Az 1907. évi pécsi országos baromfikiállítás negatív tapasztalata volt az, hogy az állatok a sötét elhelyezés miatt nem érvényesülhettek, viszont figyelmet keltett az olcsó üzemeltetésű, melegvízzel fűtött keltetőgép. Az 1908. évi budapesti nemzetközi baromfikiállításon a külföld, elsősorban Németország előtt kívánták bemutatni baromfitenyésztésünk fejlettségét, amit a Németországból származó díjak adományozásával honoráltak is. A tyúkok közül legnagyobb számban, egyéb fajták mellett, a magyar parlagi, az erdélyi kopasznyakú, a kettős hasznosítású sárga és a fehér orpingtonok voltak képviselve. 1913-ban a budapesti országos baromfikiállításon a tyúkfajták között a fehér orpington vívta ki az első helyet, mint a köztenyésztés regenerátora. Az 1914-ben Budapesten, a városligeti Iparcsarnokban rendezett országos baromfikiállítás méreteiben meghaladott minden addigit. A kitűzött tenyészcéloknak megfelelő változatokat mutatta több ezer nemesített baromfi, köztük nemritkán 100, sőt 1000 koronáért értékesített példányokkal. Megjelent az új nemesített magyar fajta, a Hungária tyúk is. A szürke és a fehér gyöngytyúkok, valamint a fácánok mellett bemutattak bronz-, mexikói fehér, francia fekete és francia fehér pulykát, amelyek tenyésztése az Angliába irányuló exportunk alapját képezte. A tolltermelés növelésében fontos szerepe volt a fehér tollú, 12-16 kg-os testtömeget is elérő emdeni ludaknak és a pekingi kacsáknak. A gépek és eszközök kiállítását különböző keltetőgépek, csibenevelők, működésben lévő tojásvizsgáló lámpák és gépek, ipari takarmányok, baromfitenyésztéssel összefüggő egyéb ipari és kereskedelmi cikkek, valamint preparátumgyűjtemény tette változatossá. Díjakat közel 10.000 korona értékben osztottak ki.