Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FEKETE LAJOS: Sertéstenyésztési kiállítások (lektor: Kovács József)

1930-ra megváltozott - éspedig előnyösen - a helyzet: "Sehol se lógott annyi eladást jelző vörös bárca, mint a hússertéseknél... Ma a hússertéstenyésztésre való áttérés valóságos láz." Még ennél is fontosabbnak tartom annak följegyzését, hogy enesei Dorner Bélának a kiállításokról írt beszámolói között most találkoztam először a large white megtestesítette (később a bacon-ről elnevezett) hasznosítási típus jelentőségének felismerésével és leírásával. A győri püspökség "kiváló, négy-sonkás állatai" ezzel szemben - tudatosan - azt a sonkatípust képviselték, "amely után izgulnak a hentesek". A kiállítás mangalicáiról, szám szerint több, mint 600ról - ezúttal először - Rátz Mihály számol be - látván a felhajtott anyag kitűnő minőségét: "Mintha a nagy "húsos" konjunktúrával szemben ki akartak volna tenni magukéit mangalicatenyésztőink, ami teljes mértékben sikerült is nekik." Az 1931. évi, 40. mezőgazdasági kiállítás bíráló bizottságának megalakulása azzal kezdődött, hogy Jeszenszky Pál elnök visszaemlékezést tartott a mezőgazdasági kiállítások 50 éves múltjára. Ez és a 30-as évek elejének további kiállításai mind a hússertések, mind a mangalicák - ha nem is töretlen fejlődését hozták mennyiségben is, minőségben is. Különösebb "mérföldkövek" nem voltak föllelhetők, néhány jellemző momentumról azonban célszerű megemlékezni: kifejezetten nőtt a kiállítók között a kistenyésztők száma, de megjelent a szarvasi, pápai, szekszárdi, csermajori, somogyszentimrei mezőgazdasági szakiskola is. 1932-től megkívánták a Magyar Királyi Állategészségügyi Intézet igazolását arról, hogy a felhozott sertések "Bangbacilus mentesek". Ebben az évben az általános gazdasági válság a sertéskiállításra is súlyosan rányomta bélyegét, de a következőben már alig látszott a dekonjuktura hatása. Nevezetes ez az év arról is, hogy "a bizottság tagjai előre elkészített táblázatokban készen kapták kézhez az egyes tenyészetekre, illetve kollekciókra jellegzetes és a belső tulajdonságokra vonatkozóan kiszámított átlagértékeket", és így nem kellett pusztán az állatok küllemi sajátságai alapján ítélkezniük. 1934-ben hozta fel Csáky Ferenc a magyar mezőgazdák szövetkezetének kőbányai telepéről az expressz hizlalt, 11 hónapos korukra teljesen érett mangalica hízókat. 1935-ben a veszprémi püspökség - kuriózumként - 5 vadsertést mutatott be az 1750-ben létesített állományukból. Az évi katalógusban több tenyésztő feltüntette, "hogy a tuberkulinozás eredménye negatív volt." Az említett gazdasági visszaesés a húsáruexport csökkenése miatt elsősorban - az imént még nagy lendülettel fejlődő - hússertéstenyésztésre hatott kedvezőtlenül, és sok uradalmat visszatérített a mangalicatenyésztők táborába. 1936-ban a york-kiállítók száma 14 volt, az előző évinek felét sem érte el. Igaz viszont, hogy a felkínált tenyészállatok iránt a kereslet - még a külföldiek részéről is megélénkült. Annak dokumentálására pedig, hogy a sertéstenyésztői kedv országosan milyen kedvezően alakult, felsorolom 1936-tól 1943-ig az összes kiállított sertés létszámát: 1001, 1405, 1825, 1478, 1497, 1897, 1932, 1977. Ebben az időszakban a mangalica-kiállítók száma 49-ről 95-re nőtt, a fehér hússertések kiállítóié pedig 14-ről 38-ra úgy, hogy 1942-ben Somogyból 8 kistenyésztő is jelentkezett. Feljegyzésre érdemes a berkshire fajta alakulása: 1936-ban ketten (br. Herczog Mór és Kisbér) voltak kiállítók, 1943-ban pedig már 23-an - a nálunk maradt és a visszatért bácskai részek kistenyésztőinek köszönhetően. Egyébként erre az időre esik a mangalica x berk Fl hízóanyag kiválóságának és az expressz-hizlalásra való alkalmasságának fölismerése, ami magában véve is elég oknak bizonyult volt a berkshire fajta népszerűségének növekedésére. Nagyon fontos jelenség, hogy ezek az évek erősítették meg véglegesen a tenyészállat-forgalomban - különösen pedig a kiállításokon - a törzskönyvezés, a "pedigré" tekintélyét. A 30-as évek második felétől a háború miatt utolsó, 1943. évi kiállításig eltelt időszakról talán még a következőket érdemes följegyezni: 1936-ban a Csáky-féle expressz-hizlalás népszerűsítésére már külön pavilonban mutatott be 7 kiállító 9 csoportban fiatalon nagy súlyra hizlalt mangalicákat. Ebben az évben már hiányolja Rátz Mihály a mangalicák hízékonyságvizsgálatát - mint ami a bírálatot reálisabb alapokra helyezné. Ugyanakkor elégedetten állapítja meg, hogy - most először - a kiállított mangalicák mindegyikénél "a belső tulajdonságok értékelésére vonatkozó adatok is rendelkezésre álltak". E kiállítás egyik, Sárvárról hozott kollekciója kapcsán ad hírt Kertész Ferenc arról, hogy "az utóbbi időben különösen dobozsonkaexportunk rohamos emelkedésének következtében igen nagy jelentősége van és a budapesti piacon egyik legkeresettebb sertésféleség a 110-120 kg-ra felhizlalt hússüldő". (Ennek a piaci szokványnak a rangja a háború után nőtt meg - annyira, hogy új tenyészirány kialakulásához vezetett.)