Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - SOMHEGYI TAMÁS: Kutyakiállítások (lektor: Holdas Sándor)

Kutyakiállítások Somhegyi Tamás A

magyar kutyatenyésztésnek értékes hagyományai vannak, melyek ápolását gazdasági és kulturális érdekeink egyaránt megkívánják. Az országos színtű tenyészállatvásárok kialakulásától végigkísérhető a kutyatenyésztés, azonban egy mindent átfogó tenyésztéstörténeti elemzés az anyagból nem állítható össze. A kutyatenyésztés ugyanis a tenyészállatvásárokon csak esetlegesen szerepelt, ugyanakkor a kutyatenyésztés világszerte mindig valamilyen magán vagy társadalmi síkon alakult ki. Az első kutyakiállításokat az Országos Magyar Kutyatenyésztő Egyesület kezdeményezte. Az 1902. évi mezőgazdasági kiállításon az első kutyabemutató kettős célt szolgált: a magyar kutyafajták (puli, kuvasz) és a külföldről behozott és Magyarországon tenyésztett fajták közönség előtti megismertetését. A kiállítási szabályzatban kilenc kiállítási osztályt határoztak meg: 1. Nyílt osztály: bármely korú kutya számára. 2. Bajnok osztály: az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület által rendezett vagy elismert kiállításon a nyílt osztályban két első díjat nyert kutyák számára. 3. Versenynyertesek osztálya: olyan kutyák számára,amelyek az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület által rendezett vagy elismert versenyeken legalább figyelemre méltó elismerést kaptak. 4. Kezdők osztálya: kiállításokon díjat még nem nyert kutyák számára. 5. Kölykök osztálya: 6-12 hónapos kutyák számára. 6. Páros osztály: egy tulajdonosnak ugyanazon fajtájú két kutyája számára nemi különbség nélkül. 7. Csoport osztály: három vagy több egy fajtához tartozó és egy kiállító tulajdonát képező kutyák számára. 8. Hazai osztály: a Magyarországon tenyésztett kutyák számára. 9. Eladó osztály: a kiállítás ideje alatt eladásra kerülő kutyák számára. Az első világháború után időbe telt, amíg újra kialakultak a kutyakiállítások. A szakértő körök számára a legnagyobb gondot a kutyafajták helyes csoportosítása jelentette. Az ebtenyésztéssel foglalkozó, a szakirodalmat is művelő kutatók egyik része a használat, a másik csoport a származás, SL harmadik a koponyaismeretek, a legtöbben pedig a divatossá vált népszerű elnevezések alapján csoportosították a világ kutyafajtáit. A következő évek kiállításain a Magyarországi Telivér Kutyafajtákat Tenyésztők Egyesületeinek szövetségi tagjai: a Magyarfajta Kutyákat Tenyésztők, a Magyar Tacskótenyésztők, az Országos Magyar Rendőrkutya, a Magyar Dobermannosok és a Magyar Foxterrier Tenyésztők Egyesületei, valamint az Országos Vizsla Klub és a Magyar Véreb Egylet állították ki fajtatiszta tenyészanyagaikat. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) külön kiállítási napon vezette fel tenyészanyagát. A kiállítások ideje alatt megrendezett rendőrnyomozókutya-versenyek és kotorékversenyek a látogatók kedvenc időtöltései között szerepeltek. A kutyaversenyek résztvevői számot adtak fegyelmező és ügyességi gyakorlatuk, őrző-védő és szimatmunkájuk minőségéről. Zajcsek Alfons az 1925-ben megjelent első magyar „rendőrkutyás" kiképzéstechnikai kézikönyvvel megalapozta az amatőr kutyakiképzés iskoláját. A kísérő-védő feladatra hat elismert szolgálati kutyafajta vált alkalmassá: a német juhászkutya, az óriás schnauzer, a rottweiler, a dobermann, a boxer és az airedale terrier. Az említett fajták a magyar kutyafajták (kuvasz, komondor, puli, pumi, sárga magyar vizsla, erdélyi kopó) mellett időről időre a kiállítások legfőbb szereplői voltak. A kutyakiállítások bírálati rendjében az első lépcső az osztályozási kategóriák meghatározása. Második lépcsőben a bírák a szépségminősítési osztályok alapján ítélik meg a legkiválóbb kutyáknak járó díjakat. A bírákat külön tanfolyamok és vizsgák után fogadták el. A legtöbb bíró szakosodott