Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - SOMHEGYI TAMÁS: Kutyakiállítások (lektor: Holdas Sándor)

bizonyos fajtákra és állandóan ugyanazon fajtákkal foglalkozik, így rendkívül nagy gyakorlatra tehet szert. Az 1932. évi kiállításon a kiállítók között Korbuly Károly komondor, Czakó Elemér fekete puli, Török Sándor kuvasz, Berzsenyi István úeradle terrier, Krausz Jenő dobermann, Vass Károly német juhászkutya fajtákkal jelent meg. 1934-ben a kiállított kutyafajták köre a német dog, az orosz agár, az angol szetter, a német boxer, ófrancia buldog, a pekingi palotakutya és a skót terrier fajtákkal bővült. 1930 és 1935 között a kutyafajták szépségminősítési osztályai a következők szerint alakultak: kitűnő=kék szalag, nagyon jó=vörös, jó=sárga, kielégítő=zöld, elégséges=fehér szalag. Az „örökösgyőztesek"-et aranyszalaggal jutalmazták. A győztesek (championok) az illetékes egyesületektől megállapított színű szalagot, a magyar kutyafajták nemzeti színű szalagot viseltek. Az 1936. évi kiállításon a kutyák minősítési rendszerében változások történtek. A „Fédération Cénologique Internationale" (Nemzetközi Kutyatenyésztő Szövetség) Magyarország vezető kutyaegyesületének a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületét (MEOE) fogadta el. A kiállításon a kutyák bírálatát a Nemzetközi Kutyatenyésztő Szövetség által szakmailag elismert bírák végezték. Napjaink kutyabírálati rendszeréhez hasonlóan a bíró a standard követelményeivel - amely fajtától függően változik - összevetve meghatározta a kutya küllemét. Ehhez módszerként a jártatást, a futtatást, az állítást és a figyeltetést alkalmazta. A bírák a kutyák eredményeit a korábbi évek gyakorlatának megfelelően különböző színű szalagok odaítélésével jelezték. Az osztályozást követően minden osztályban elsőtől negyedekig ítéltek meg díjakat, azontúl pedig a kiállított kutyák „Figyelemreméltó" megjelölést kaptak. Minden fajtánál és nemnél az első kitűnő osztályzatú kutyáknak a bíró megítélhette „a Mezőgazdasági Kiállítás Győztese " címet. A törzskönyvezés egységesítése érdekében az 1940. évtől a MEOE által megrendezett kiállításokon csak a „Magyar Eb-Törzskönyve"'-be törzskönyvezett kutyák voltak nevezhetők. A Federation Cénologique Internationale a „Magyar Eb-Törzskönyv"-be iktatott törzskönyveket és pedigréket ismerte el érvényesnek. Az 1940. évi kiállításon a kutyafajtákat négy bírói kör és öt kiállítási osztály képviselte: L Bírói kör: komondor, kuvasz, puli és pumip; II. Bírói kör: angol buldog, airedale terrier, ír terrier, japán chin, samojéd, schnauzer, welsh terrier, törpepinscher, törpe spitz; ///. Bírói kör: skót terrier, skye terrier; sealyham terrier. IV. Bírói kör: angol agár, angol szetter, boxer, bernáthegyi, cocker spaniel, csau-csau, springer spaniel, dog, foxterrier, magyar vizsla, német juhászkutya, ónémet juhászkutya, orosz agár, rövidszőrű német vizsla, spitz. Kiállítási osztályok: 1. Kölyök osztály: 8-12 hónapos kutyák részére; 2. Serdülő osztály: 12-25 hónapos kutyák számára; 3. Fiatal osztály: 15-24 hónapos kutyák számára; 4. Érett osztály: 24-48 hónapos kutyák számára; 5. Idős osztály: 48 hónapnál idősebb kutyák számára. Az osztályozási kitüntetések a korábbi évekhez hasonlóan alakultak, kiadásra kerültek azonban minden fajtánál nemek szerint elkülönítve: 1. A legjobb 15 hónapon aluli, vagyis az 1., 2. osztályba nevezett kutyáknál a „Mezőgazdasági Hungária Príma Junior" 2. Az 1-5. osztályba nevezett bármilyen korú kutyáknál a „Mezőgazdasági Hungária-Győztes" címek. A második világháború során a kutyaállomány is komoly veszteségeket szenvedett. Ezeket csak évek múltával lehetett pótolni. Az ötvenes és hatvanas évek kiállításain egyre nagyobb szerepet kapott a kutyatenyésztés propagálása. A MEOE jogutódjaként működő Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete szervezésében kerültek megrendezésre kutyakiállítások. A kutyatenyésztésről a kiállításokon ismertetőket adtak ki, jónevű tenyésztőket és szakembereket megnyerve előadássorozatokkal, helyszíni tapasztalatcserékkel segítették elő a tenyésztői munka színvonalának növelését. Az 1956. évi kiállításon: 1. A dokumentációs teremben a kutyafajták elterjedését, a vadász szolgálatában álló kutyák munkamódszereit (agarászat, kopózás, kotorékvadászat, csapázás, vízi vadászat, disznózás, kajtatás), a kutyák származását ismerhették meg az érdeklődők; 2. A fajtabemutató során négy csoportot különítettek el: I. Magyar kutyafajták: puli, pumi, komondor, kuvasz. II. Vadász- és kotorék kutyák: magyar vizsla, német vizsla, ír szetter, véreb, tacskó, foxterrier. III. Orző-védő kutyák: német juhászkutya, dobermann, dog, boxer, arieadle terrier. TV. Egyéb haszonkutyák: kínai házikutya (csau). 3. A kiállítás ideje alatt hármas csoportosításban történtek a bírálatok: a) magyar kutyafajták és őrző-védő fajták, b) német juhászkutyák, c) vadász-és kotorék, valamint vegyes fajtájú kutyák. 4. A kutya sokoldalú használhatóságát munkakutya-bemutatók rendezésével tették szemléletesebbé. A kiállításokon kétféle bírálati eljárást követtek: az egyik a pontozásos bírálat, a másik a testrészek