Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)
sak körében, futtatások, agarászatok és kártya töltötte ki. Ily életmód mellett nagy vagyona gyorsan fogyott és az végre egészen tönkrejutott.m2 Az 1850-es években már külföldön lakott, földjeit (gyermektelen lévén) 1853-ban eladta, s híres ménesét is feloszlatta. Birtokai az ausztriai Satzger és a Wickenburg családhoz kerültek. Érdemes itt arra utalni, hogy volt egy sajátos együttműködés Zala és Somogy megyei középbirtokosi családok között, ami elsődlegesen a magyar szabadságharc körül érhető tetten. Ez azt jelenti például, hogy az 1850-es évek első felében a hasonlóan gondolkodó és érző, a függetlenség mellett elkötelezett birtokosok sokszor segítették egymást birtokvételekkel, vevők szerzésével stb. Jelen esetben például Csapody Pál (bár valós anyagi helyzete ezt nem engedte meg) hitelből megvette Schmidegg gróf egyik birtokát.402 403 Természetesen Csapody ezt a birtokot hamar elvesztette. A Kubinyi család dél-somogyi uradalma is másokhoz került, de ez esetben nem kihalásról, hanem hasznosításról beszélhetünk. A Pata, Poklosi, Molvány és Basal falura kiterjedő kis uradalom az Észak-Magyarországon élő családtagoknak már nem kellett, így az 1850-1860-as évek fordulóján azt több kisebb darabban eladták a Cvetkovics, a Pfeffer stb. családoknak.404 A hajdan igen jelentős Talliánok közül Lajos 1875-ben 200 000 forintért Ádándot, Tallián Sándor 1880-ban Ötvöst adta el;405 ezzel lényegében már csak két ága maradt a birtokoknak a megyében. A Vas és Zala megyei birtokokkal rendelkező Horváth családtól került a megye délnyugati csücskében lévő (később Jankapusztáról elhíresült) Belezna 1894-ben a Zichyekhez.406 A középbirtokosok közül veszítettek földeket a Márffyak Kutas faluban; a Svastich család Szentgáloskéren és Osztopánban,407 a Szegedy-Ensch család pedig Inke településen.408 A Gaál család három tagja (Lőrincz, Gaszton és Ernő) Kazsok-puszta 1000 holdját volt kénytelen eladni.409 Egy külön története lehet a „kadarkúti nábob”, vagyis Nagy Márton öröksége. A meglehetősen fukar Nagy Márton egy életen át vásárolgatott kisebb-nagyobb birtokokat, aminek eredményeképpen a 20. század elejére 3300 holdat szedett össze. Két gyermeke közül Nagy Ákos próbálta széles eszköztárral e földeket megszerezni, de különböző jogtalan eszközök használata után végül is börtönbe került, s szabadulása után eladta földjei egy részét.410 Az 1850-es évek második felében szabadult meg a Zala és Somogy megyei illetékességű Puteani család is a hajdani lengyeltóti uradalomból rá jutó részek 402 Gyömörey (1903): 161. 403 Lásd erre Csányi László levelezését: Molnár (2009) 404 Lásd a Gazdacímtár (1893) adatait. 405 Lásd például: Fővárosi Lapok, 1875. október 28. 406 Gazdacímtár (1895) adatai alapján. 407 Pécsi Napló, 1905. március 15. 408 Az eladásra lásd: Az Újság, 1912. szeptember 4. 409 Pécsi Napló, 1905. március 15. 410 A nagy port felvert esetre lásd: Pesti Napló, 1930. szeptember 22.; Pesti Napló, 1900. szeptember 30.; Pesti Hírlap, 1902. április 20.; Pesti Hírlap, 1907. szeptember 22. stb. 90
