Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)

11. kép: A herceg Esterházy család alsónyíresi szeszgyára (ma Mezőcsokonya)

utolsó darabjától, a somogytúri birtoktól.411 Mindez persze szorosan összefüggött azzal is, hogy a középbirtokosok a vármegye irányításából lassan kiszorultak, ott egyre inkább egy professzionális szaktudással rendelkező, sokszor polgári származású réteg vette át a pozíciókat. Tegyük még hozzá, hogy a réteg birtokosi veszteségei a nagy országos gazdacímtárak adatai szerint nem kompenzálódtak máshol való földszerzéssel, vagyis nem látjuk annak nyomát, hogy a somogyi birtokok „elvesztése” más megyékben földvásárlási szándékot indított volna el.

A középnemesek mint eladók. A 99 birtokeladásból 11 esetben a megye régi köznemességéhez tartozók adtak el földeket. Eredetileg nagyobb számra számítottunk, bár lehet, hogy inkább csak adathiánnyal nézünk szembe. E földek egy része még mindig azokhoz falvakhoz kapcsolódik, ahol jelentősebb részbirtoklás alakult ki a korábbiakban, így egy-egy családnak sokszor csak pár száz hold jutott. Ám magyarázatként az alacsony szám kapcsán arra is gondolnunk kell, hogy lehet, sokan a végsőkig ragaszkodtak kisebb méretű földjeikhez, mondván, nekik más érvényesülési vagy megélhetési lehetőségük nem nagyon volt.

E réteg esetében is széles spektruma van az okoknak. Néha több évtizede húzódó birtokviták végére is csak az 1850-1860-as években került pont. így például az 1800-as évek eleje óta tartott a hajdani Somlyay-Faiszy birtokokból való részöröklés bírósági eljárása, amely végén egy Erdélyben élő sokadik Beöthy-leszármazottnak elismerték Hedrehely falu 2/16 részére kiterjedő birtok411 Reiszig (1914): 148.

91