Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén
ben (a valóság persze néha kicsit más volt). Számos magyar nagybirtokos kezdeményezte a modern tagosítást, leghíresebb talán a Széchenyi-féle nagycenki birtokszabályozás volt.338 A közös területek elkülönítésével és a tagosítással minőségi gazdálkodási változások indulhattak meg: kialakulhatott az urasági erdőgazdálkodás, a karbantartott legelők nagyobb méretű állattartást tettek lehetővé, növekedhettek a beruházások, s nem utolsósorban emelkedett az agrártermelékenység. A másik fontos kérdés (az előzővel szoros összefüggésben) a szabad munkaerő megteremtése céljából elengedhetetlen örökváltság volt. Az 1839-1840-es országgyűlésen hozott törvény alapján még önkéntes alapon, jobbágyi kezdeményezésre megadatott ugyan a szabaddá válás lehetősége, de annak elérése komoly anyagi nehézségekbe ütközött, ezért az uradalmakat alig érintette.339 A gazdasági törvények nem korlátozódtak a mezőgazdaságra. A hitelrendszer átalakítását jelezte előre az 1840: XV. te. (a váltótörvény), amely a váltóforgalom növekedését eredményezte azzal, hogy tiszta jogi viszonyokat teremtettek körülötte: váltóbíróságokat szerveztek, biztosították a gyors ítéletet és annak végrehajtását, fokozták a hitelnyújtók biztonságát, s a behajtásnál nem tettek különbséget nemes és nem nemes között.340 Szükség is volt rá, hiszen viszonylag gyorsan szaporodtak már a pénzintézmények ebben a korban, 1848-ra az ország területén már 36 helyen alakult meg takarékszövetkezet.341 A kereskedelmi törvény bárkinek megengedte a szabad forgalmazást (a civitasok területén kívül), ugyanakkor kötelezővé tette a cégbejegyzést és a könyvvitelt. Szintén ezen az országgyűlésen hoztak törvényt a gyáralapítás szabadságáról, ugyanakkor törvény szabályozta a heti bérfizetést, míg a 16 éven aluliak foglalkoztatását napi nyolc órában maximálták. A jelentős tőkével bíró zsidóság addig korlátozott jogait is kibővítették: lehetővé vált a városba költözésük, ingatlanszerzésük, s mesterségüket is szabadon űzhették.342 Látható tehát, hogy a reformországgyűléseken a birtokos nemesség, az arisztokrácia és a városi polgárság legfontosabb képviselői hozzáláttak a tradicionális jogi-intézményi keretek megváltoztatásához. A törvénykezés menete meglehetősen lassú volt, tele kompromisszummal, de egészében eredményesnek minősíthető. Az is elég nyilvánvaló, hogy a liberális alsótábla által erőteljesen képviselt és hajtott gazdasági és társadalmi szabadság megvalósítása előbb-utóbb az országgyűlés által szentesíttetett volna. A folyamatot azonban látványosan felgyorsította az 1848. évi forradalom, amely lehetőséget adott arra, hogy - felgyorsítva a polgári átalakulás intézményi megalapozását - rövid néhány nap alatt elérjék azt, amit korábbi hosszú évtizedek tevékenysége már kellően megalapozott. 338 Lásd Tilkovszky (1961) tanulmányát. 339 Gergely (1980): 780. 340 Gergely (1980): 782. 341 Vargha (1896): 103.; Tomka (1996): 11. 342 Kaposi (2002/a): 164. 74
