Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén
4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén Az úrbéri földek és a földesúri tulajdon kérdése az 1840-es években Az 1830-1840-es években relatíve gyors gazdasági növekedés zajlott le Magyarországon. A majorságok gyorsan növelték termelésüket úgy, hogy közben inputforrásaik alig változtak. A gazdaság további bővítése, fejlesztése azonban számos feltétel függvényévé vált. A bővülő belső és külső piacok kielégítéséhez beruházások, szabad munkaerő, infrastruktúrafejlesztés és potenciális mobil tőke kellett volna. A hazai ipar növekedését a fenti nehézségeken túl hátráltatta, hogy az örökös tartományok ipara erős versenytársat jelentett.335 A továbblépés új institucionális hátteret követelt meg, amelynek létrehozása a gazdaság szőkébben vett területén kívül esett. A „zárt társadalmakban” a vállalkozások működésének feltételeit, a modern növekedés jogi-intézményi kereteit az államhatalomnak kell megteremtenie.336 Mindez persze a reformkor politikai fejlődését meghatározó liberalizmus szellemében történt: a fejlődés háttere a szabad individuum és a szabad gazdálkodás volt Nyugat-Európában, így nem véletlen, hogy a reformkori Magyarországon a gazdaság és társadalom átalakításáról szóló elképzelések a politikai közgondolkodás részévé váltak. Témánk szempontjából a folyamat két elemére mindenképpen érdemes rámutatni. Az egyik a reformországgyűlések átalakító szerepe a magyarországi mezőgazdaságra és az agrártársadalomra. Már az 1832-1836-os országgyűlésen meghatározó kérdéssé vált az úrbér ügye. Az úrbériséggel kapcsolatban két kérdéskör merült fel, amelyek törvényi szabályozást kívántak. Egyrészt a folyamatos majorsági földkiterjesztés felvetette az alig kihasznált közös haszonvételű földek majorsági kezelésbe vételének szükségességét, amihez viszont egyértelműen el kellett különíteni az urasági és az úrbéri erdőket és legelőket. A reformkori törvény biztosította a reguláció utáni elkülönözés lehetőségét, ám a földek szétválasztása csak lassan, inkább csak a fejlettebb nyugati országrészeken indult meg.337 A nagyüzemi gazdálkodás kialakulása szempontjából komoly előremutató tényező volt az 1839-1840-es országgyűlésen elért tagosítási törvény, mivel így lehetőség nyílt a mezőgazdasági nagyüzemek terének átalakítására oly módon, hogy az úrbéri állomány nem sérülhetett köz335 Mérei (1980): 410-411. 336 Lásd Parsons (1988) elméletét. 337 Kaposi (2002/a): 163. 73