Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
2. A birtokforgalom főbb tendenciái a 19. század első felében
nek adta el a megye közepén fekvő alsó-bűi, bodrogi és sörnyei részbirtokát;49 1840-ben gróf Széchényi Pálé lett a felsőzsitfai és szőcsénypusztai uradalma is. Az eladósodott iharosberényi Inkey família helyzete előrevetítette, hogy földjeik előbb-utóbb másokhoz kerülnek. Már az 1810-es években eladták Surdot és Gyékényes náluk lévő részét, majd pedig a csőd bekövetkezte után Inkey Antal szabadult meg a 6200 holdas Miháldi falutól és tartozékaitól Zichy Károly javára.50 S végül emeljük ki a birtokvesztők közül a Vas megyei illetékességű, de az ország több pontján is földekkel rendelkező Gludovácz családot. A családnak 1840-ben Polány, Gamás és Osztopán faluban még csaknem 7000 holdja volt, de az örökösök 1845-ben e földeket a Győr és Fejér megyében birtokos és bérlő Mille Ferencnek, a már említett gróf Zichy Károlynak és (valószínűleg) egy Talliánnak eladták.51 Az említett esetekből arra következtethetünk, hogy a bene possessionati rétege a reformkorra részben kicserélődött, s több, máshonnan érkezett család is részévé vált e társadalmi csoportnak. Az arisztokraták esetében is sokszor láthatunk birtokvesztést, bár ez kétségtelenül kevesebb famíliát érintett. Néhány példát hozunk erre a folyamatra is. Niczky György gróf 1806-ban még több mint 29 600 holddal rendelkezett Somogybán. Fia, Niczky János gróf 1820-ban adta el 1,1 millió váltóforintért az amúgy hatalmas adósságokat öröklő és azt jelentősen meg is fejelő gróf Festetics Lászlónak a csaknem 13 500 holdas berzencei uradalmat.52 A reformkorra a Niczky család elveszítette a korábban a Jankovichoktól szerzett földek több darabját is, a későbbiekben már csak a Baranya megyei határon lévő kercseligeti és a tótgyugyi terület kétharmada maradt meg.53 Itt említjük meg az óvári báró Pongrácz család esetét is, hiszen rokonságban álltak a Niczkyekkel. A 18. század vége felé a Pongrácz család a pribéri Jankovichoktól házasság útján megszerzett csaknem 10 000 holddal bírt Somogybán.54 A 19. század első évtizedeiben két örökös között osztódtak szét, akik aztán megszabadultak birtokaiktól. Először a megyeszékhely szomszédságában lévő Kaposújlak kelt el: 1824-ben Pongrácz Gusztáv Somssich Miklósnak és Pongrácnak adta el,55 míg Pongrácz Emília Alsó-Hetest 1844-ben Somssich Pongrácnak értékesítette.56 Festetics Antal esete is sajátos. Ő ugyan csak 1853-ban kapott grófi rangot, de ettől még a hazai elit közismert tagja volt. Festetics Antalt országszerte a leggazdagabb köznemesnek nevezték, még Pesten is jókora telkekkel 49 MNL SML IV. 1. h. 39. doboz, Ö 274. 50 Kaposi (2000): 79. 51 Uo. 52 Kurucz (2016): 564-565.; lásd még: Keszthelyi Életrajzi Lexikon (é. n.); Szabó (1928). 53 MNL SML IV. 1. h. 60. cs. Czindery-féle birtokösszeírás. 1848-49. 54 Hetes, Hidas, Alsó-Bű és Kaposújlak falvak. 55 MNL SML XIII. 30. Szarkavári Somssich család iratai. Vegyes összeírások 1795-1935. Kaposújlak, 1824. A korabeli birtokvásárláshoz lásd még: T. Mérey (1962): 94-97. adatait. 56 MNL SML XIII. 30. Szarkavári Somssich család levéltára. Vegyes összeírások 1795- 1935.; lásd még Hetes (1981) adatait. 20
