Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok
nos berendezkedett Üszögön, ő és fiai a későbbiekben fenntartották az addigi magas és elismert szintű gazdálkodást,646 s egészen a második világháborúig tulajdonukban maradt az uradalom. Ezzel a Biedermannoknak az üszögi birtoklása 1894-ben megszűnt, ettől kezdve a második világháborúig a mosgói és szentegáti uradalmakkal rendelkeztek Dél-Dunántúl területén. 6.3. A középbirtokosok lehetőségei. A Somssich család földjei Harmadik esettanulmányunk témájában visszatérünk egy, korábban már bemutatott família történetéhez. Láthattuk, hogy Dél-Dunántúl területén a Somssich család igen jelentős földeket szerzett az 1740—1848 közti időben. Most arra vagyunk kíváncsiak, hogy az 1850 utáni időszakban mi történt ezekkel a földekkel, hogyan sikerült azokat megőrizni, s milyen gazdálkodás jellemezte a sikeres földbirtokpolitikát e család esetében. Említettük már, hogy a forradalom idejére a família négy ágán már csaknem 45 000 kát. hold föld koncentrálódott. Somogy megyén kívül volt még birtokuk a Zala megyei Ormándpusztán, valamint a Pest megyei Domonyban is.647 Az 1830-1840-es évek konjunktúrája alatt a Somssichok igyekeztek olcsón megszerezhető, nagy területtel bíró uradalmakhoz hozzájutni, ami a feje búbjáig eladósodott hazai arisztokrácia és nemesség miatt egyáltalán nem volt nehéz. A művelt, széles ismeretekkel rendelkező családtagok számára földjeik elégséges hátteret adtak ahhoz, hogy hosszú távon fenntartsák társadalmi és politikai helyzetüket. Földbirtoklási változások a polgári időszakban A 19. század közepi jogi változások, majd az azt követő császári rendeletek természetesen mélyen érintették a Somssich família birtoklási rendszerét is. Sok olyan törvény és rendelet született, ami egyaránt érintette a hazai nemesi családok földjeinek méretét és ezzel jövedelemtermelő képességét. Egyrészt az 1848. évi törvények a jobbágyi és zselléri használatú földeket kiemelték a nagybirtokból és paraszti tulajdonná tették. Ennek révén országosan mintegy felére csökkent a nagybirtokok területe. Másrészt az adótörvények miatt elveszett a korábbi ingyenmunkaerő, ugyanakkor a nagybirtokos is adókötelessé vált. A majorsági termeléshez csak a fizetett alkalmazottak lehetősége maradt. Ehhez jöttek még az 1850-1860-as években a legelő- és erdőszétválasztási tárgyalások és perek, de nem javított sokat a birtokosok pozícióján a szőlődézsma, illetve az irtvány- és maradványföldek kérdésének rendezése sem. Ezek a folyamatok az 1860-1870-es évek elejére országos szinten lényegében befejeződtek, de annyi pozitívumot hordoztak magukban, hogy a nemesi tulajdonosok számára megszilárdulhattak a polgári földtulajdonviszonyok.648 A Somssichok 646 Lásd: Várady (1896): 538. 647 Lásd: Kaposi (2002/b): 82. 648 Kaposi (2017/b): 72-73. 139
