Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok
a fent említett átalakulás során sok földet nem veszítettek, amihez nagyban hozzájárult, hogy az 1840-es években végbevitt vásárlások alkalmával főleg olyan földeket szereztek (Kivadár, Sörnye, Szövécs stb.), amelyeken magas volt az allodiális és alacsony az úrbéri jellegű földek aránya. Úgy becsüljük, hogy az 1848 előtti földjeik 75-80%-át meg tudták tartani. Mivel Magyarországon a társadalmi presztízsben és a jövedelemtermelésben a föld meghatározó volt, így nem kell azon csodálkozni, hogy az 1850- es évektől meginduló világgazdasági konjunktúra idején nem sokat változott az agrárium megítélése egy földbirtokos család számára. A föld birtoklása a Somssich família gondolkodásában mindig is fontos helyet foglalt el. Jól mutatja ezt az 1870-ben meghalt Somssich Miklós végrendelete is, amelyben fiainak figyelmét arra hívta föl, hogy „...soha egy hold földeteket se adjátok el, hanem ha lehet, szerezzetek, mert a földnek betse üdővel sokszorosra nőni fog"649 § ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy az idők sok területen változásokat eredményeztek. A Somssichoknak is számolni kellett egyrészt azzal, hogy a 19. század második felében az egyre több gyermek születése miatt a birtokaprózódás kódolva volt. Másrészt a régi zárt világ kinyílt, s ez magával hozta, hogy egyes családtagok életmódja, távlati céljai eltérhettek a korábban megszokottól. Ám a 19. század második felében még keveredtek a birtoklás rendszerében a patriarchális elemek a modern kor jegyeivel. Jól mutatja ezt, hogy még a polgári körülmények között is megmaradt az ősi birtokon, Sárdon tartott családi ülések szokása, ahol közösen döntöttek házasságokról, egyes ágak közötti, ősi jogú földek szétosztásáról. Érdekes jelenséget láthatunk: a korszak meghatározó vonása a polgári tulajdonrendszer (1850-től földkataszter, pár évvel később polgári törvénykönyv stb.),649 650 amit a család tagjai természetesen messzemenően figyelembe vettek, ugyanakkor a família ősi szokásai is megmaradnak, miszerint az ősi földekről a família érdekeit figyelembe véve közösen döntenek. Mindez persze nem zárta ki, hogy ugyanakkor egyes családtagok sokszor kifejezetten deviánsnak tűnő életet éljenek, s végképpen nem, hogy minden kiszámítható lett volna. Lényegében mind a négy családi ágon voltak olyan egyéni vagy társadalmi események, amelyek megzavarták a birtoklási folyamatokat. A sárdi köznemesi ágon a szabadságharcban őrnagyként küzdő, majd a megtorlás elől elmenekült Somssich János az USA-ban 1855-ben meghalt, így földjei visszaszálltak két testvérére, Pálra és Lőrincre.651 Mivel Pálnak nem és Lőrincnek is csak egy fia volt, ezért Somssich Miklós az uradalma északi részét adó, saját szerzeménynek számító sörnyei feléből 1869-ben hitbizományt alapított. Somssich Miklós már a reformkor vége óta a sárdi családi kastélytól északra lévő Sörnyén élt, ahol egy L alakú tízzobás kúriát épített. Az épület 649 VÉSSEY (1944): 38. 650 Lásd: Bernát (1938): 77.; illetve Kaposi (2017/b): 170-173. 651 Véssey (1944): 93. 140
