Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok
tanult.504 Az evangélikus vallású herceg rangon alul házasodott: felesége a sziléziai, de lengyel származású, katolikus Lubraniec-Dambska Ottilie lett.505 A herceg ugyanakkor gyors politikai karriert futott be. Születési előjoga révén tagja volt a porosz felsőháznak; 1871-1918 között a württembergi tartományi gyűlés első kamarájának. Később már választott képviselőként is dolgozott. Politikai beállítódása a Szabad Konzervatív Párthoz (Freikonservative Partei) kötötte.506 1912-ig a Reichstag tagja volt. Számos udvari és katonai tisztséget viselt, 1895-1899 között például II. Vilmos császár első kamarása volt. Arisztokraták mint ipari vállalkozók Közismert, hogy a 18. században a nagyhatalmi pozícióra vágyó Poroszország számára különösen fontossá váltak a felső-sziléziai területek. Szilézia sokáig németajkú terület volt, s a középkortól kezdve a közép-európai ipar egyik fellegvárának számított. Az ipari ásványkincsekkel bőségesen rendelkező hegyvidéken a tulajdonosok szénbányászattal, vaskohászattal, színesfémkohászattal, s mellette juhtenyésztéssel és textiliparral foglalkoztak. Közismert, hogy a sziléziai takácsok által gyártott szövet minősége vetekedett bármilyen más nyugat-európai ország iparosainak termékeivel. Korábbi uradalomtörténeti kutatásainkból is tudjuk, hogy a sziléziai birtokokról behozott tenyészkosok a 19. század során számos hazai agrárnagyüzem modernizációját segítették elő.507 Szilézia fővárosa, Breslau kifejezetten gazdag város volt. Nem véletlen tehát, hogy a feltörekvő katonaállam, Poroszország és a Sziléziát régóta birtokló Ausztria között a területért a 18. század közepe felé hatalmi harc indult meg. A háborúk eredményeképpen a poroszok megszerezték Szilézia nagy részét, s az 1763. évi béke aláírása után Sziléziából csak Troppau és Teschen maradt osztrák kézen.508 A Hohenlohe hercegek a 19. században kibővítették a Slawentzitzben lévő kastélyt, amely reprezentatív épületként hirdette a család dicsőségét. Slawentzitz nemcsak családi és birtokirányítási központ volt, hanem egyre inkább a sziléziai ipari vállalatok központjává vált. A hozzájuk került birtok mellé számos kisebb-nagyobb földet is vettek, folyamatosan bővítve a domínium területét, így a 20. század elején a birtok már 74 000 holdat tett ki.509 Az ottani uradalomban tartott vadászatokon többször megfordult II. Vilmos német császár, az orosz cár, valamint a Habsburg főhercegek.510 504 Uo. 505 Lásd például Muschol 1993; illetve Stalmann 2013 munkáját. 506 https://de.wikipedia.org/wiki/Christian_Kraft_zu_Hohenlohe-%C3%96hringen 507 Jó példa erre a hg. Batthyány család hitbizományi gazdálkodása. Lásd: Kaposi (2009/a) 508 Ember (1989): 369-373. 509 www.oliver-rost.homepage.t-online.de/reichsten-preussen; Skibiczki (2002): 24-25. 510 http://www.stimme.de/heilbronn/nachrichten/stadt/topl-Der-reichste-Mann-nach-dem- Kaiser 115
