Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
év / fő szökevények összesen Koháry-birtokra máshová 1703 1 1 1704 8 1 7 1705 4 4 1706 4 4 1707 3 3 1708 7 7 1709 0 1710 3 3 1711 4 4 1712 7 2 5 1713 2 2 1714 2 2 1715 10 9 1 1716 17 7 10 1717 7 2 5 1718 11 3 8 1719 25 3 22 A Koháry-birtokok keretein belül való vándorlást is szökésnek minősíthették, még akkor is, ha az valamilyen módon legalizálódott. Minderre jó példaként említhető Ludányi Tamás esete, akiről az urbáriumban megjegyzést tettek (Nógrád)Szakál szökevényeinél, miközben Szécsényben a domínium hajdúja volt.256 Több óvári szökevény is a Koháryak szécsényi mezővárosába költözött, olykor engedéllyel, mégis az urbáriumban a szökevények közé sorolták őket, így Gál György Benedek fiait is, pedig „a méltóságos úr őexcellentiája engedelméből ment volt be az atyjuk, mikor megszállották Szécsényt”.257 A szökések okai A Koháry-birtokról való szökések okai között elméletileg felmerülhetnek politikai indokok is, hiszen a szökevények nagyobb arányban a Rákóczi-szabadságharcot követően hagyták el a Koháry-birtokot. Tudvalévő ugyanis, hogy a Koháry család a bécsi udvarhoz hű volt, és maga Koháry II. Istvánnak is többször nyílt alkalma az uralkodóhoz való feltétlen hűségét bizonyítania. A Koháry-uradalmakat II. Rákóczi Ferenc elkobozta, és hívei között osztotta ki. A Rákóczi-szabadságharcot követően került vissza a család hatalmas földbirtoka a Koháryakhoz. Mindeközben Nógrád vármegye nemességének döntő része és a Koháry-uradalmak területén 256Szirácsik, 2007. 26., 66. 2S7Szirácsik, 2007. 103. 85