Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
Befejezés
földesúri kezelésből, a bérbe adásból származó és a jobbágyi eredetű pénzek arányait vizsgáljuk árnyaltabb kép tárul elénk. A földesúri kezelésből befolyt bevételeket a három birtoktípuson a kocsma és a vám címén szedték be, illetve Koháry II. István birtokán némi majorsági pénz is kimutatható. A családi birtokon és Koháry András birtokán a kocsmák jelentős bevételt hoztak. Valamennyi birtoktípusban a bérletek közül a mezőgazdasági bérletek voltak a meghatározóak, ezek közül is a rétek, legelők bérbeadása volt a legjellemzőbb. Az ipari bérlet Koháry András birtokán a malmok és a mészárszékek bérléséből állt, az országbíró birtokán csak a malombérből, eközben a közös családi birtokon megjelent a malom, a mészárszék mellett a serfőzőház bérlése is. Kereskedelmi bérlet csak a családi birtok kocsmájának bérbeadásából származott. Mindhárom birtoktípuson a jobbágyi eredetű bevételt döntő mértékben a cenzus határozta meg. Koháry II. István birtokán a bevételek nagyobb hányadát a jobbágyi eredetű pénzek tették ki, a földesúri kezelésből és a bérletből származó bevételek csak másodlagosak voltak. Koháry András birtokán 1731-ig és a családi birtokon éppen ellentétes volt a helyzet, ahol a kocsmák nagy bevételei miatt a földesúri kezelésben lévő pénzek aránya meghaladta a jobbágyi eredetű és a bérletből származó összegeket. A legnagyobb éves bevétel azonban az országbíró birtokán mutatható ki, amely a nagyobb birtokterülettel és jobbágyszámmal igencsak magyarázható. Az országbíró 1731. évi halálát követően a jószágát öröklő Koháry András birtokán is a jobbágyi eredetű pénzek váltak jelentősebbekké. A működési kiadások mindhárom birtoktípuson meglepően szerények voltak. Szinte alig költöttek ingatlanra, ingóságra, a tizedbérleti díj is Koháry II. István birtokán volt inkább magasabb, majd örökösének 1731. évi számadásában. A fizetések és munkadíjak arányát nagynak mondhatjuk a működési kiadások között. A működési kiadások nagyságát és összetételét tekintve szinte hihetetlennek tűnik, hogy a birtokok működése biztosított volt. A földesurak szempontjából Nógrád vármegyei központú birtokaik eredményesen működtek a közös tiszttartó segítségével. A földesurak jövedelme a birtokaikból származó bevételekből eredeztethető úgy, hogy a bevételekből le kell vonjuk az uradalmakra fordított kiadásokat, vagyis a működési költségeket. A működési kiadások alacsony volta miatt a földesúri jövedelem a Koháryak családi birtokán 1720 és 1731 között 99%-os volt, Koháry II. István birtokán 1725-ben 15%-os, 1726-1730 között 79-96%-os, Koháry András birtokán pedig 1727-1731 között 71-73%-os. A földesúri jövedelem ilyen magas arányával a szakirodalomban más uradalmak esetében nem igazán találkozhatunk a korszakban. A három birtoktípus közül a legjelentősebb természetbenivel Koháry II. István országbíró rendelkezett, de Koháry András birtokához képest is csak szerényebb, gabonán és szeszes italon alapulónak értékelhetjük a közös családi birtokot a természetbeni számadások alapján. A természetbenieket alig értékesítették. Főként a gabona és a széna esetében körvonalazódik igen markánsan, hogy sem az urada304
