Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

VII. Az uradalom pénzmozgásai

adások között a pintérmunka, amely a hordók abroncsolását jelentette elsősorban. Gyakori volt a kovácsmunka, amely igen sokrétű volt a lópatkolástól a szekerek javításán át a lovak gyógyításáig. Pénzt adtak ki bognármunkákra, avagy a szekerek készítésére és javítására. A szíjgyártó munkájáért is fizettek, aki lóhámokat, egyéb lószerszámokat készített és javított. Az állatok herélését sem uradalmi alkalmazottakkal oldották meg.

Amikor az uradalom alkalmazásában állókat kísérjük figyelemmel, akkor azzal a figyelemre méltó jelenséggel találkozhatunk, hogy gyakorlatilag fizetést nem lehet kimutatni a Koháryak közös birtokán, csak munkadíjat. Mindez azt jelenti, hogy a közös családi birtok működtetésében bármilyen szerepet játszó uradalmi alkalmazottak a két Koháry birtokainak alkalmazottai voltak.

Másik jellegzetessége mindhárom birtoktípusnak az volt, hogy egyikben sem működött központi tisztviselő, aki az uradalmi tisztviselők munkáját irányíthatta vagy ellenőrizhette volna. Még a korabeli birtokokhoz képest is igen szerény tisztségviselő gárdával dolgozó Nógrád vármegyei divényi uradalomban is a XVIII. század közepéig legalább egy fő, a jószágkormányzó állt az uradalom fölött, bár nem működött mellette sem régens, sem számvevő, vagy pedig felügyelő.766 A szakirodalom pedig számos példával szolgál arra vonatkozóan, hogy a többuradalmú birtokok valamilyen központi tisztviselővel vagy tisztviselőkkel működtek.767

Az uradalmi tisztviselők száma is meglehetősen alacsony volt a két Koháry birtokain. A két birtok számadásában csak a tiszttartót és a munkáját segítő hajdút fedezhetjük föl.

A tiszttartók feladata igen összetett lehetett, ami azonban attól függött, hogy milyen összetételű volt az adott birtok uradalmi tisztségviselőinek csoportja. Példának okáért a sárospataki uradalomban a tiszttartó az uradalom valamennyi tisztviselője fölött állt, felelős volt a központnak, s ugyanakkor felelősséggel tartozott az uradalom gazdálkodásáért, mivel azonban Sárospatakon külön számtartó is volt, így nem kellett a tiszttartónak számadásokat készítenie.768 A süttöri uradalomban ugyancsak a tiszttartó felelt egy személyben a rábízott uradalomért, neki kellett a domíniumban előforduló ügyekben intézkedni, növelni a jövedelmeket, s mindemellett ő gondoskodott a kastély építéséhez szükséges cserepek beszerzéséről, a gabona időben történő elvetéséről, a bérek kifizetéséről.769 Hasonló volt a helyzet az alsólendvai uradalomban is, hiszen ott a tiszttartó, aki szintén az uradalom élén állt, felelősséggel tartozott a központnak, a többi tisztviselő engedelmeskedett neki, az ő kezében összpontosult a gazdaság irányítása az adminisztrációtól a bérek kifizetéséig, de ő volt a jobbágyság kisebb ügyeinek eligazítója, az árvák

766 Szirácsik, 2005. 194.

767 Például: Borsodi, 1991. 233-238.; Dóka, 1997. 40-109.; Ravasz, 1938. 37-53.; Csapody, 1933. 15-22.; Gerendás, 1934. 48-71.; Szendrey, 1968. 24-31.; Fülöp, 1994. 237.

768 Ravasz, 1938. 40-42.

769 Borsodi, 1991.235.

237