Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

Előszó

Előszó1

A Koháry család birtokai esetében közismert, hogy nagyobb birtokaik húzódtak Hont és Gömör vármegyékben.2 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején a Koháryak birtoka az 1000-2000 jobbággyal rendelkező, kisebb nagybirtokok körébe tartozott az Aspremont, a Königsegh, a Windischgrätz, a Zichy, a Szirmay vagy a Pálffy földesurak uradalmaival együtt, miközben Esterházy Miklós földbirtokán 9000 jobbágy élt.3 „A Felvidék középső és keleti részein már kevesebb latifundiumot találunk, de azért szinte minden megyének megvolt a maga oligarchája ... Gömörben és Hontban a Koháry”.4 Koháry I. Péter 1629-ben szerezte meg a csábrági és szitnyai uradalmakat, míg Koháry II. István hosszas előzmény után 1720-ban nyerte el Jolsvát és a murányi, balogi, rimaszécsi uradalmakat.5 A Nógrád vármegyében lévő birtokokról ellenben csak elszórt adatokat találhatunk a szakirodalomban.

A Nógrád vármegyei monográfiák a Koháry-birtokok kapcsán jóformán csak a füleki uradalom XIX. századi állapotáról tesznek említést. Ezek közül a legtöbb adatot felsoroló Borovszky-féle vármegyetörténetben is ez az időszak nyert kiemelt szerepet. Leírták, hogy 1816-ban Koháry Ferenc lánya, Mária Antónia Gabriella nőül ment Coburg Ferdinánd Györgyhöz. Koháry Ferenc halála után az 1827-ben honfiúsított Coburg Józsiás beiktatása 1830-1832 folyamán zajlott le. Megállapították továbbá, hogy a füleki uradalom a XIX. század első harmadában a Coburgoké lett.6 A korábbi vármegyeleírásokból, vagyis a Radványi Ferenc és

1A szerző köszönetét mond az OTKA (F 68089) támogatásáért, az NKA Könyvkiadási Kollégiumának, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárnak, illetve mindazoknak, akik a kötet megjelenésében közreműködtek.

2 Ila, 1976. 356.-’Spiesz, 1982. 320-321.

4 Fónagy, 1999. 1173.

5 Borovszky, 2004.

6 Borovszky, 2004.

9