Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
Előszó
Bél Mátyás munkáiból is merítő Mocsáry Antal is jobbára csak a füleki uradalom birtoklásáról tett említést, noha úgy tűnik, ismerte az uradalom forrásait.7 A Koháry család levéltárának tudományos igényű feltárása már 1869-ben elkezdődött.8 A Koháry családot érintő kutatások egyrészt genealógiai jellegűek voltak. Hivatkozhatunk itt a XX. század elején megélénkülő kutatásokra, amelyek elsősorban a XIX. századra összpontosítottak, amikor a család a herceg Coburg családdal került rokoni kapcsolatba.9 Mivel a család számos tagja fontos pozíciót töltött be akár vármegyei, akár országos szinten, némely családtag életútját is nyomon követték.10 Korántsem ilyen feldolgozott a Koháry család XIX. század előtti Nógrád vármegyei gazdálkodása, birtoklástörténete, ami a Besztercebányán őrzött urbáriumok és számadások révén feltárható, jól körülhatárolható. Mivel a szakirodalom a XIX. századi állapottal foglalkozott, nem vált nyilvánvalóvá, hogy a XVII. század végén, a XVIII. század első harmadában a vármegye meghatározó birtokosai a Koháryak voltak. A XVII. század végétől ugyanis 1724-ig a Koháry család volt Nógrád vármegye egyik legnagyobb birtokosa, ekkor adták vissza a Forgách családnak a náluk zálogban lévő birtokrészeket, de még ezt követően is jelentős birtokállománnyal rendelkeztek. Ez az állítás annak ellenére is igaz, hogy a Koháryak a Thököly-felkelés és a Rákóczi-szabadságharc alatt átmenetileg elveszítették birtokaikat a bécsi udvarhoz való töretlen hűségük miatt. Ráadásul a Nógrád vármegyei központhoz Gömör, Heves és Külső-Szolnok, Pest-Pilis-Solt vármegyék területén lévő vidékek is tartoztak. A Nógrád vármegyében lévő földbirtokaik viszonylag kis uradalmakból álltak össze, kimutathatóan a Rákóczi-szabadságharc után. A birtokaikhoz tartoztak a tárgyalt időszakban a szécsényi, a füleki, a másik füleki, a (karancs)sági és a zsélyi uradalmak. A Koháryak ún. divényi uradalma elkülönült a többi Nógrád vármegyei birtoktól, a Hont vármegyei birtokközpontból irányították. Másfelől Nógrád vármegyéből igazgatták a család és Koháry II. István Heves és Külső-Szolnok vármegyében húzódó gyöngyösi uradalmát, Koháry András Pest-Pilis-Solt vármegyei kecskeméti birtokát, illetve kivételes esetekben bizonyos Gömör vármegyei birtokrészeket. 1724-ben a Forgáchokhoz visszakerültek a szécsényi és gyöngyösi uradalmak, s ekkortájt csatolták a zsélyi uradalmat a Koháry-féle divényi uradalomhoz. 1724-ig a birtokok központja Szécsényben volt, azt követően pedig Füleken. A birtokkomplexum jelentőségét nem csupán hatalmas kiterjedése adja, vagy sajátos „birtokhalmaza” teszi különlegessé, hanem az is, hogy a tárgyalt időszak-7 Például ismerte Koháry II. István gazdasági jellegű iratait is. „De nem tsak vitéz katona, bátor és derék hadi vezér, jó hazafi, és hív alattvaló; hanem ember-szerető 's adakozó is volt Koháry István, a’saját jegyzéseiből ‘s tisztjei számadásaiból és végső rendeléseiből is kitetszik”. (Mocsáry, 1982. 75.) 8 A Magyar Történelmi Társulat második vidéki gyűlése Hontvármegyében 1869. szeptember 19-dikétől 28-dikáig. In: Századok, 1869. Október hó, Nyolczadik füzet. 559-560. 9 Cserei, 1905.; Wertner, 1912.; Schiller, 2004. 10 Például: Fallenbüchl, 2002. 161.; Éble, 1895. 461-468.; Thaly, 1872. 238-259. 10
