Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
Bevezetés
friedecki48 nyájából 1825-ben személyesen válogatott tenyészkosokat. Az 1820-as évek közepétől egészen 1839-ig levelezési kapcsolatban állt Csapó Dániellel49 (1778-1844), az „első magyar nemzetgazdával.” Csapó tengelici birtokán tartott gulyabéli marhákat, hizlalt göbölyöket is, de állattenyésztésének középpontjában a juhágazat állt. A juhtenyészet 1830 végén 2362, 1844-ben 2950 egyedből állt, melynek minőségi összetételét folyamatosan javította. Bartosságh 1829-ben vonult nyugdíjba, és Pozsonyban telepedett le, ahol Apponyi Antal gróf korábban ideköltözött könyvtárát50 rendezte,51 Deutschleutenben. Az ezen telepen folyó telivér-tenyésztés mellett azonban ez uradalmon az egyes majorokban is nevelnek nemes vérű lovakat, minthogy a mezőgazdasági munkára használt kancák is kivétel nélkül mind jeles és nemes vérnek. [...] a Larisch- Mönich grófok fácánosai (a freistadti kerületben) igen népesek s évről-évre dús zsákmányt szolgáltatnak.” (Forrás: OSZTRÁK-MAGYAR MON. 14. k., 1897.); Fia, Johann Larisch von Mönnich gróf (1821-1884) Richard Belcredi osztrák miniszterelnök (1865-1867) alatt pénzügyminiszteri tisztséget töltött be. 48 Friedeck (ma:Frydek-Místek, Cs.) 49 Csapó Dániel levelezési anyagát lásd Tolna megyei Levéltár XIII. 9. Csapó család iratai (1321; 1590-1949) - Csapó Dániel II. iratai - II. Az egyes családtagok iratai - Országos és megyebéli hírességek, tisztségviselők levelei, 46. doboz 105. pallium, Bartosság József levelei 2-94. p. 50 Apponyi-könyvtár: „A legbecsesebb magánkönyvtáraink egyike, melynek alapját gróf Apponyi Antal György belső titkos tanácsos Bécsben 1774-ben vetette meg. Apponyi halála után fia, szintén Antal, ki 1849-ig osztrák követ volt a francia udvarnál, vette át testvéreitől 70 000 frton s 1827-ben Pozsonyba szállította, ahol a megyeház mögött külön erre a célra emelt épületben helyezte el, melynek homlokzatára e föliratot illesztette: »Litteris in patria augendis« [A haza műveltségének emelésére]. Az 1840-es években, midőn a 20 000 kötetre szaporodott könyvgyűjtemény kellőleg rendezve volt, gróf Apponyi Antal közkönyvtárrá akarta átalakítani s föl is kérte Pozsony városát egy könyvtámoki állás rendszeresítésére; a városi tanács azonban nem fogadta el az ajánlatot, mire a könyvtárt tulajdonosa a nyitramegyei kis-apponyi családi kastélyba szállíttatta. A 26 000 kötetből álló könyvtárban igen sok és becses kéziraton, a görög és római remekírók fényes kiadású gyűjteményén s nagyszámú hazai régi nyomtatványokon kívül számos természetrajzi, történeti s műtörténeti munka található. A könyvtár legbecsesebb könyveit és kéziratait 1892. novemberben eladták.” PALLAS („Apponyi-könyvtár” címszó) és JAMBREKOVICH, 1925. - A könyvtár jelenleg 17 342 kötetből áll. Legértékesebb darabja Szókratész müveinek egy 1505-ös bázeli kiadása. A könyvtárban római pápák művei mellett francia királyok magánlevelezése is megtalálható, de olvasható itt Leonardo da Vinci, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller, Immanuel Kant vagy Johann Gottlieb Fichte is, eredeti kiadásban. Az Apponyi-könyvtár ma a Szlovák Nemzeti Könyvtár tulajdona. 51 A könyvtár őre Pozsonyban 1825-től grubenfelsi Gruber Károly Antal (1760. június 28. - 1840. szeptember 9.) német, latin és magyar nyelven író költő és színműíró - korábban Széchényi Ferenc gróf könyvtárának írnoka - volt, de „ 1833-ban nyugdíjjal elbocsáttatott” 15
