Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A tisztség változásáról
lehet és ez a hivatal a kasznár fellebtetésére való, valamint vigasztalására szolgálhat, ha némüképpen ereibe fogy vagy más szerentsétlenség tagjai épségét érné. Könyü ezek szerént mindennémü mellékes és alatta való (filiális) számadásokat elerányozni, az alkalmatos individuumokat kiválasztani és elrendelni megmutatja azok helyhesztetését az Ágzáslaistromom és a Számadások tzikelyébe különös észrevételeimet közlelni fogom. Érdemes, hogy az erdei tárgynak különös figyelmet szenteljünk — mert valóban, ha a mindennappi szükség miatt máris nagy figyelmet érdemel a fa - a jövendő generatióra nézve meg kints gyalánt is betsülni, őrizni kell és nem tsak az éppségére és megtartására, hanem még némely helyheztetésekbe az erdő gyarapodására, újítására, sőtt még búza vetésére, ültetésére oly anyira ügyelnünk kell, hogy országunk sok részeibe az erdőt legérdemessebb és legbizonyossabb betsü investiturának632 de még oltalom szerezménynek633 állétani kell. Nem tsuda tehát, hogy az erdei hivatalos tisztek és tselédek valami különös szelemel külömböztető figyelmet, rangot és a közönséges gazdai szerkesztetéstől minémü fuggettlenséget magoknak tulaidonítani iaprkodnak. Meg is érdemlik - de nem az uraság mulatságába, a vadászatba fekszik az érdemek, mint eddig talán vélték és amire még most is nem kevés kérkedései vágyódnak, hanem a fa kintsébe, amelyet nem mint a búzát egy esztendő alat vettni és aratni, nem mint a szöllőből már enyehány esztendők után fáradsága és kevés várakozása bérét viszavárni lehet, hanem az erdő neveléshöz mély tudomány, szünet nélkül való vigyázat és fáradság a szolgákba, a tisztbe különös erény, haza és emberi szeretet a birtokosba kívántatik, mely arra bitja, hogy erdejének tsak mérsékelve veszi hasznát, tsak bizonyos részének veszi fel árát, hogy maradékinak is jusson belüle és más oldalról minden haszonkeresés nélkül költ, fárad, és nevel uj erdőt unokái számára, mert ritkán melegszik meg fájánál az, aki a makot elvetette, ha mindjárt az Isten kegyelmébül azt a gyönyörűséget eléri is, hogy annak árnyékába ballag. Természetes ezekbül, hogy az erdei gazdálkodás egy része az egész gazdaságnak, részszerént pedig megint nem az. Szeret a béres a favágásból télen fát hordani, de bezeg morog, hogy ökreit a nyáron nem szabad a kövér virágos fűbe ugyanazon vágásba legeltettni; és nem ritka még az ispány, a 632 investitura-beruházás 633 tartalékalapnak 148
