Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A tisztség változásáról
„Hát nem a haidú?”619 kérdez valaki. Nem, felelek, legalább nem közönséges rendbe, mert mostanyi álapotunkban már az írás és olvasáson kívül még más előtudomány kelletik a tisztségre, melyeket a haiduba és annak élete szokásában közönségessen nem kereshetünk. - így tehát kevesebb előmenetele vagyon a haidúnak, mint a káplárnak a katonaságnál, aki hadnagy lehet. Nem tehetek arról, de így vagyon jó rend szerént, mert a káplárba könyen találni oly tulaidonság, mely által hadnagyságra is alkalmatos, mivel nem ritka a példa, hogy tanultt iffiú közkatonává lesz, kibül káplárságra, strázsamesterségre és így fellebb lép, midőn a haidú tsak hátrább marad a pallérosodásba. De azért még a sem marad fellebtetés reménység nélkül, mert kevessebb fáradságú és jobb fizetésű paitabíróság,620 tárházos,621 vagy porkolább622 szolgálatával meg lehet jutalmazni, öreg létét megvédítani. Tekéntsünk még egyszer visza a tisztartóra, kit ha tapasztalása, 619 hajdú -A 16. században „marhahajcsár”, később „gyalogos katona”. A 17. században Bocskai erdélyi fejedelem gyalogosai. Hajdúi a katonai szolgálat fejében telket, úrbéri mentességet és falvaiknak önkormányzatot kaptak (a mai Hajdú-Bihar megyében). A 18. századtól a magyaros egyenruhájú megyei vagy városi altisztet, törvényszolgát, illetve nemesúr egyenruhás szolgáját (pl. hintókísérőjét) vagy az 1848-ig létező, bíráskodást végző úriszék ítéletét (kisebb bűnesetekben) a helyi büntetésvégrehajtást végző altisztet nevezték hajdúnak. 620 pajtabíró - „Alsóbbrendű gazdasági tiszt, kinek kötelessége a szérűre, csűrökre felügyelni, s a gabona mennyiségéről számolni, másképp: pajtamester.” CZUCZOR - FOGARASI, 1862-1874 621 tárház - „Rakhelyül szolgáló ház, épület; különösen, eleség-, vagy élettár. [...] a régieknél is .tárház' mindennemű rakhelyet jelentett, vagyis olyan épületet, mely holminek eltartása végett tárul szolgált.” CZUCZOR - FOGARASI, 1862-1874 622 Porkoláb (a Burggraf német szóból) - őr, börtönőr, fegyőr. Régen elsősorban a vár- és vármegyei börtönökben szolgáló katona. Az úriszéki bíráskodás korában a helyi áristom, tömlőé felügyelője, az udvari hajdúk főnöke, az úriszéki tárgyalások résztvevője. „Eredeti jelentése várgróf, később - a 16-17. században - módosult értelemmel a várnagyot (castellanus) jelenti. A várnagy az úr esküt tett főtisztviselője, innen a „hitesporkoláb" kifejezés. Feladata az úr várának, kastélyának rendjére való felügyelet. Ilyen minőségében tartozik hatáskörébe az úr börtöneinek és az ott fogvatartott raboknak őrzése, amely feladatát a darabontok (hajdúk) segítségével látja el. A vár kapuinak őrzése, a vár vízszükségletének biztosítása szintén az ő tiszte. Részt vesz az úriszéki tárgyalásokon, s ő gondoskodik a jobbágyoknak az úriszék elé idézéséről, előállításáról. Az úriszék által elrendelt tisztítóesküt előtte, mint a földesúr képviselője előtt teszik le. Előfordul, hogy a várnagy és a porkoláb ugyanazon földesúri várban két különböző személy. Ilyenkor a porkoláb csupán a börtönfelügyelő tisztét látja el.—Ha a várnagynak vannak helyettesei (alvámagyok, viceporkolábok), akkor a várnagyot főporkolábnak (supremus castellanus) is nevezik. (VARGA, 1958. 1033. p.) 146
